Dublintól 25 km-re északra, egy gyönyörű, Ír-tengerbe futó, lankás domboldalon fekszik az Ardgillan-birtok óriási erdős, parkos területen. Nem mellesleg, a szigetország egyik legizgalmasabb és lélegzetelállító kilátással rendelkező játszóterét rejti, gyerekekkel érdemes felkeresni! Ugyanakkor a legjobban bújocskázni a birtok labirintusszerű, falakkal elválasztott kertjében lehet igazán, ami egykor zöldséggel, gyümölccsel, virággal és fűszernövényekkel látta el az itt élő családot és gazdaságot.
A földterület, és a hozzá tartozó kertek, lakóépületek (udvarház, kertészlak) csak 1982-ben kerültek az ír állam tulajdonába és habár az angol elnevezésben a mai napig kastélyként (Ardgillan Castle) utalnak rá, maga a rezidencia nem más, mint egy XVIII. században épült és azóta többször bővített, kétszintes udvarház. Érdekesség, hogy az egykori tulajdonos, bizonyos Robert Taylor, aki 1738-ban építtette a házat, pénz helyett whiskyvel és szállással fizetett a munkásainak.
A viktoriánus stílusban épült melegház eredetileg 1880-ban épült Seamountban (Malahide, szintén Írország; igazából alig pár km-nyire Ardgillan-tól) a whiskyjéről elhíresült Jameson család birtokán. Tervezője az a skót üvegházépítő mester volt, aki a brit királyi család Balmoralban (Skócia) lévő rezidenciáján épült üvegházat is építette. Az ardgillani állítólag annak pontos másolata. Az építményt az 1990-es években költöztették át ide, a rózsakertbe. Maga az üvegház egyelőre nem is látogatható a folyamatos felújítási és karbantartási munkálatok miatt, míg a park, a kertek és az eredeti lakóház egész évben várja a látogatókat.
A név, Ardgillan az ír “Ard Choill”-ból származik, melynek jelentése "Magas Erdő", és valószínűleg arra utal, hogy a birtok legnagyobb részét egykoron sűrű erdőség borította. A XIX. század folyamán napszámosokkal és katonákkal vágatták ki az erdőt, akik munkájukért cserébe a szállás és a napi egy adag meleg élelem mellé maximum plusz egy pennyt kaptak naponta.
A birtokról egy kis gyaloghíd vezet át a parti autóút és a vonatsínek felett a kastélyhoz tartozó sziklás tengerpartra, ahova egykor a család fürdőzni járt. 150 évvel ezelőtt Lady Langford (Louisa Augusta Connolly) - aki egy időre éppen vendégségben tartózkodott a Taylor-családnál - egy szeles, novemberi délután vesztette itt életét, amint szokásához híven komornája kíséretében úszni indult a tengerbe, de annak ellenére, hogy jó úszó volt, aznap tragikus módon túl messzire sodorták a hullámok. A partra levezető kőlépcső azóta sem változott, habár magát a hídszerkezetet többször felújították már. Manapság egyszerűen "a hölgy lépcsőjeként" (The Lady's Stairs) híresült el a hely, főleg mert késő, sötét éjjeleken többször és többen is látni véltek egy fehér ruhás nőalakot, aki a part irányából a lépcsőn siet felfelé, majd átvágva a hídon a birtok irányában eltűnik a fák között. Vajon tényleg a fiatal Lady Langford tér vissza azóta is nyughatatlanul hátrahagyott férjét és gyermekeit keresvén?
Források, és további információ a helyről az alábbi linkeken:
http://www.chooseireland.com/dublin/ardgillan-castle-and-demesn/