Cork-megye délnyugati csücskében járunk, az Atlanti-óceán által határolt Beara-félszigeten. Ahogy a sziklás partvidék felett kanyarogunk a fok fele a keskeny utakon, és először pillantjuk meg Dursey szigetét a szoros túloldalán, azonnal megértem, miért a Wild Atlantic Way (Vad Atlanti Útvonal) nevet kapta a régió. Még ha itt-ott harsányzöld foltok is derengenek fel a tájban, óceáni hullámok ostromolta, szél szaggatta, zord vidéken járunk.
Dursey szigetére nem is komppal, hanem egy drótkötelekkel kifeszített kabinnal tudunk átkelni a 200 m széles tengerszoros felett. Alpesi síterepeken persze nagyon is megszokott egy ilyen felvonó látványa, az Atlanti-óceán felett viszont már sokkal kevésbé... A vicces az, hogy még a szigeten legelő birkákat is ezzel hozzák-viszik a gazdák, így simán előfordulhat, hogy majd nektek is osztoznotok kell a kabinon:-)
A kötélpályának csak egyetlen kabinja van, amely ingaüzemben közlekedik a szoros felett. És határozottan van egy régimódi bája, az is biztos: a vékony tolóajtót te magad nyitod és csukod, belülről egyszerűen csak beakasztasz egy láncot és indulhattok is. Menetközben a kabinban bámészkodva megakadt a szemem ezen a megtépázott, védelmet ígérő zsoltáron is:
A kezelő az alapállomásról irányítja a kabint, ami azért segélyhívóval is fel van szerelve. És biztos, ami biztos, persze a szenteltvizes palack is alapfelszereltség:-) Bent ülve engem végig izgatott, hogy tényleg csak a lánc és a szenteltvíz lenne az egyetlen biztosíték?! Amikor kiszálltunk és a kabin üresen visszaindult, akkor láttam, hogy azért kivülről is automatikusan ráhajtódik egy biztonsági kar felülről az ajtóra...! Persze a tériszonyosok jól gondolják meg az utazást, mert vissza is kell majd jönni a szigetről ugyanígy.
Az óceánnál szinte mindig erősen fúj a szél, így eleve extrém körülményekre tervezték. Állítólag alig van egy évben olyan igazán viharos nap, amikor az időjárás miatt leállítják, ami azért itt jelent valamit, hiszen Írországnak ezt a délnyugati partvidékét érik el először az óceánon átszáguldó 'hurrikánmaradványok'... Viszonylag erős szél volt akkor is, amikor átkeltünk, így arra számítottam, nagyon meghintáztat majd minket, ehhez képest meglepően alig himbálózott a szélben. Csak közvetlenül indulásnál és érkezésnél lengett be jobban.
1970-ig csak hajóval lehetett a szigetre átjutni. Ezzel csak az volt a gond, hogy a szorosban tomboló szelek és az erős ár-apály áramlás minden évben 1-2 hónapra teljesen ellehetetlenítették a közlekedést. Mivel se áram, se orvos, se templom, se üzlet, se kocsma nincs a szigeten, így elképzelhetitek, hogy mennyire beszűkül itt az élet a az átkelés lehetősége nélkül. A szigetlakók sok évnyi agitálására a kormány végül a kabinos megoldás mellett döntött. Az 1969-es építkezésnél az is szempont volt, hogy Dursey ne jusson a mára már teljesen elhagyatott Blasket-sziget sorsára (ami 1953 óta lakatlan). Persze ez is inkább csak lassította az elnéptelenedését, hiszen ma már hivatalosan is mindössze 3 ember állandó lakos itt. Nem csoda, hiszen ez az egész ország egyik leglakhatatlanabb és legkietlenebb szeglete. A szigeten lakók a kabintól autóval jutnak el a házukig azon az egyetlen úton, ami végighúzódik a 6.5 km hosszú sziget keleti oldalán. Sok autón itt persze már a rendszámot is szétmarta a rozsda...
A partmenti úton a sziget végéig is elsétálhattok, a gerincen vezető ösvényen lehet visszajönni. Mivel Dursey szigetén tényleg nincs se bolt, se kocsma, se kávézó, az ide túrázókat igazi nyugalom várja....Akkor mégis mire lelhettek itt, ha a béke és a vadítóan tiszta óceáni levegő nem lenne elég? A St Mary templom romjaira egy elhagyatott temetőkerttel, egy napóleoni időkből származó megfigyelőtoronyra, hangosan rivalgó madárcsapatokra és sok-sok birkára:-) A háttér hozzá végig a fenséges és végtelen Atlanti-óceán. Ha igazán szerencsétek van, delfineket vagy bálnákat is megpillanthattok a sziget partajairól. Addig csavaroghattok a szigeten, amíg jól esik, de fontos, hogy ne késsétek le az utolsó járatot!
Hasznos infok:
Megközelítés: Castletownbere felől az R572-es úton; Allihies felől az R575-ös úton, igazából a lényeg, hogy mindig kövessétek a Dursey Island táblát.
Jegyárak (retúr): felnőtt - 10€, gyerek - 5€
Nyitvatartás: A kabin folyamatosan ingajáratban jön-megy 9.30-tól 19.30-ig, télen csak 16.30-ig. Ebédidőben félórára leáll (13-13.30-ig). Indulás előtt tájékozódjatok előre, mert évszakonként más a nyitvatartása, részletes leírást hozzá itt találtok. Szünnapok: Jan 1.,Dec 25 és 26.
A szigetre vigyetek magatokkal enni-, innivalót a napra, és nem árt, ha rétegesen (eső- szélállóan) öltöztök az örökké könnyen változó időjárás miatt. Sapka, kesztyű, napszemüveg legyen tartalékban!
SatNav: 51.609714, -10.153947 ; Co. Cork
