Ez még az egyik legelső, tavaszi hétvégén történt. A felhőtlen napsütéses előrejelzés örömére bedobáltuk a sátrat és az 5 hálózsákot a csomagtartóba, bepattantunk az autóba, és a 3 napos hétvégét kihasználva dél fele vettük az irányt. Gondoltuk, vadkempingezve körbejárjuk az egész Hook-félszigetet, amikor a régió biztosan a legjobb arcát mutatja: szívet-lelket átmelengető tavaszi napsütésben. Gyerekekkel egy ilyen mindig jó kaland!

Fotó: Ryan Scharf Photo

A Hook-félsziget Írország délkeleti végén nyúlik bele az Atlanti-óceánba, Wexford-megyében. Dublinból 2,5 óra autózással elérhető, a félszigethez közeledve azonban egyre nagyobb felhő- és páraréteg takarta el a napot a latóhatáron, így az a bizonyos nekünk szánt napsütés is valahol magasan a felhők felett ragadt, mire Hook Headre értünk:-) Azért kitartottunk a tervünk mellett, hiszen amúgy is délelőtt volt még és bíztunk benne, hogy a délutáni erősebb nap majd itt is megteszi a hatását...(látszik, hogy nem ismerjük igazán Hook Headet...haha..).

Az egész wexfordi régió és maga a Hook-félsziget is legegyszerűbben autóval fedezhető fel. Megannyi kisebb halászfalu, látnivaló (pl. Loftus Hall, JFK Arborétum), kolostorrom (Tintern Abbey) és erőd (Duncannon Fort) van errefele egymás hegyén-hátán. Az ember mindig felfedez valamit, amiért érdemes megállnia, amikor a félszigetet körbefutó úton, az ún. Ring of Hookon kanyarog. Másik izgalmas megoldás lehet még kerékpárral bejárni. (Kerékpárbérléshez és túrákhoz helyben tippek itt és itt,ráadásul még kajaktúrákra is találtok opciókat.)

Bennem valami különös vonzalom él a világítótornyok iránt, szeretem, ahogy látszólagos passzivitásukban is aktívak: némák ugyan, mégis irányt mutatnak és fenséges sziklaperemeken magasodnak, aminek sokszor a megközelítése is kihívás. A Hook-félsziget fokára épített 800 éves világítótoronynál mondjuk ez utóbbi nem áll fenn: könnyedén autóval is le lehet mellette parkolni. Beceneve ugyanakkor nem véletlenül lett  ‘a világítótornyok nagyapja’. A Hook Lighthouse ugyanis a világ egyik legrégebben működő világítótornya, ráadásul nagyon keveset változtattak rajta az elmúlt évszázadokban, talán csak a festése lett feltűnőbb. Fekete-fehér csíkozása a rajta körbefutó kis piros erkéllyel látványra is kitűnik a vad és sziklás tengerparti környezetből, ahol a tarajos hullámokról a frissítő sópárát kicsit erősebb szélben a torony tetejéig is felrepíti a szél! 

Fotó: Ryan Scharf Photo

Maga a fényjelzés története is izgalmas, ugyanis már az V. században is tűzzel jeleztek innen a hajósok tájékozódásának megsegítésére. Úgy tartják, egy walesi szerzetes, bizonyos Dubhán alapított itt egy kolostort (ami ugyan még kicsivel északabbra volt, mint a mostani világítótorony).  A Waterford fele igyekvő hajósokat segítették a jelzéssel. A Dubhán által gyújtott fényt évszázadokon keresztül életben tartották, majd később az ő tiszteletére nevezték el az egész félszigetet. 'Dubhán' ugyanis írül horgot jelent, ami az angol hook szó megfelelője. A szerzetesek még mindig a térségben voltak, amikor a normann Lord Raymon LeGros 1172-ben megépíttette itt az első tornyot, persze más történészek William Marshallnak tulajdonítják a torony építését 1245-ből. Akárhogy is volt, egészen 1641-ig továbbra is a szerzetesek őrizték a fényt. És amikor a szerzetesek végleg kivonultak a félszigetről, a fény is kialudt:-( Számos hajótörés kellett a térség partjainál ahhoz, hogy pár évtizeddel később II. Károly angol király kezdeményezésére újra fellángolhasson a fény Hook Headen, ami azóta is kitartóan működik.

Az eredeti torony anno csak 18 m-es volt, majd köréépítették a nagyobb tornyot, így a mai már 46 m magas. A bővítésnek köszönhető a mai csigalépcső is, ami pontosan a régebbi és az újabb toronyfal közé lett beépítve. A néhol 4 méteres vastagságú toronyfal is különleges, helyi mészkőből épült, eredeti középkori kandallók, ajtónyílások és ablakok díszítik. 115 lépcsőt kell megmászni, hogy feljussunk a tekeredő lépcsősoron, és ha szerencsésebbek vagytok az időjárással, mint mi voltunk, akkor akár a Saltee-szigeteket is kiszúrhatjátok a láthatáron...  

Kép: Belső keresztmetszeti rajz a toronyról, szerzők: Felim Manning és Ben Murtagh (Colfer 2004.)

Az évszázadok alatt persze különféle módokon oldották meg a világítást a világítótoronyban. A legelső verzió egy egyszerű tűzláng volt: a torony legtetejére egy lampionszerű zárt részben tüzet raktak, és a füstöt kivezették. Az 1790-es évektől olajlámpásokat és különféle lencséket is használtak már, hogy felerősítsék a fényét. Viszonylag későn, csak 1971-től lett elektromos. Ma 3 m átmérőjű prizmák erősítik fel az égő fényét. A fényt folyamatosan életben kellett tartani, ami persze manapság már nem kihívás. Egészen 1977-ig élt a világítótorony melletti kis házban egy toronyőr is a családjával. Később rotációban váltogatták egymást a fényőrzők. 1996-tól automatizálták, ekkor szabadult fel mellette a kis ház, ahol a látogatóközpontot és a kávézót kialakították, és ekkor nyitották meg a nagyközönségnek is. 

Fotó: Tóth Dezső

Hasznos tudnivalók a látogatáshoz:

A Hook világítótorony látogatása vezetett túrával (30perc) lehetséges és jàrjátok is körbe kívül-belül, nagyon megéri! Duncannon kikötőjéből bálnalesre is ki lehet hajózni, sőt sokszor elég egy jó kis messzelátó, hogy meglesse az ember a vonuló bálnákat.

Megközelítés: Wexfordból az R733 Balliniry fele, majd az R734-sen kanyarogva érhettek el ide. A parkolás ingyenes. Min. 2 órát hagyjatok magatoknak a világítótorony közvetlen környékének bejárására és a látogatásra. SatNav: N52.123745,W-6.9293680

Nyitvatartás: 09:30 - 17:00 ; Belépők: Felnőtt €9, Gyerek (5-16) €3.50 , Család (2+3) €24;

Hasznos tippek egy írországi utazáshoz összegyűjtve itt.