Ez a túra ugyanonnan indul (sőt az eleje is ugyanaz), mint a Lough Dan-hez átvezető völgytúra, amiről múlt héten írtunk nektek itt a blogon. Persze egy nap akár mindkettőt meg lehet csinálni egyben. Én azt javaslom, ez esetben a Luggala-mászással kezdjétek, mert egyrészt ez a nagyobb kihívás, másrészt fentről a kilátás csodálatos a Guinness-tóra és a Wicklow környező vonulataira (Djouce, Ballinafunshoge Hill, Knocknacloghoge ) is, ha tiszta az idő. (De ezt persze csak gondolom, mert nekünk most a gerincen nem volt az:-) ) És ha visszatérve a völgybe marad még erőtök/kedvetek/időtök visszafele jövet, tovább sétálhattok magához a Lough Danhez is, ami az elágazási ponttól oda-vissza kb. 4 km-rel hosszabbítja meg a túrát. (időben kb. plusz egy óra)

A Guinness-tó (Lough Tay), jobbra a Luggala vonulatával - Verdes Miklós fotója egy naposabb napon a tó északi végéből (További fotókért tőle katt ide ). Az ebben a cikkben leírt túra a jobboldali vonulat gerincén vezet végig, ehhez a kilátóhelyhez nem jön el. Ide azonban az autóúttól túrázás nélkül is ki tudtok sétálni.

A parkolóból a kis gyalogkapun indulunk és ugyanúgy lesétálunk a völgybe az aszfaltozott út mentén, mintha a Lough Danhez mennénk. Velünk szemben a völgy túloldalán ott magasodik a Luggala:

Majd ha már lent a völgyben mindkét hídon áthaladtunk, jobbra egyértelműen ki lesz táblázva a Luggalára felkanyarodó ösvény. Az út eleje nem túl meredek, ugyanakkor a völgyhöz képest innentől folyamatosan mászni kell felfele. A képen jól látszik, hogy a keskeny, zöld, kanyargó út lesz a mienk:

Néha-néha álljatok meg és nézzetek vissza a völgyre, egyre szebb a kilátás, ahogy egyre feljebb és feljebb emelkedik az ember. Mi az igencsak szeszélyes április 1-jén másztuk ezt az utat és fent egyenesen egy felhőbe és jégviharba másztunk bele, így nekünk a legfelső szakaszon a kilátás sem igazán adatott meg, de ez nem vette el a kedvünket. Igaz, annál gyorsabban ereszkedtünk lefele, hogy újra szélcsendes zónába érjünk:-)

Hoztan egy videót is, hogy milyen gyorsan változhat az időjárás. A gerincszakaszon fotózni sem volt érdemes, mert végig ilyen volt köddel vegyítve:

Az ösvény felfele viszonylag egyértelmű, de visszafele észnél kell lenni, mert fent a gerincen már egybefüggő mocsaras részek is vannak és az ember a zsámbékok közt ugrálva könnyen szem elől téveszti, melyik kettő között is bukkant ki pontosan a felső platóra... (TIPP: túratérkép mindenképpen legyen veletek, legalább a telefonon: Google Maps, Locus Maps, AllTrails...stb...- Térerő nem lesz, így offline-változattal is készüljetek.)

Fontos, hogy semmiképpen se kizárólag a lenti időjárásnak megfelelően öltözzetek, hanem legyen nálatok mindig plusz meleg holmi (sapkát, kesztyűt is beleértve), vízálló réteg és természetesen egy rendes túracipő és kamásni (esetleg túrabot). A plusz meleg réteg - akármilyen alacsonynak is tűnik itt 5-600 m - életmentő lehet erős szélben fent a hegyen még nyáron is.

Arra figyeljetek, hogy kutyákat ezekre a részekre nem szabad bevinni (a szarvasok és az őzek miatt). Erre egy tábla is figyelmeztet már fent a kapunál, amikor indulunk a parkolótól. Jó túrázást mindenkinek!