Mai írásunkkal egészen északra csábítunk titeket, Írország legészakibb pontját fedezzük fel, Malin Headet (Malin-fok). Ennél északabbra a szigeten száraz lábbal egy tapodtat sem mehetnénk tovább: a Donegal-megyéhez tartozó Inishowen-félszigettel tényleg csak az Atlanti-óceán határos. És talán annak, aki nem ismeri ezt a szigetet megtévesztő, hogy ennyire északon vagyunk, mert a terület ettől még a déli, vagyis az Ír Köztársasághoz tartozik.
Malin Head környéke a világ egyik legnehezebben hajózható térsége, talán mert annyira kiszámíthatatlan és vad az óceán errefele (több, mint 400 hajóroncs fekszik itt a felszín alatt). A legmagasabb ponton, ahonnan az egész környéket több irányban is jól be lehet látni, található a sziget legészakibb épülete, egy torony, az ún. Banba's Crown. A britek építették még a napóleoni időkben (1805) egy sor másik partvédelmi célú őrépülettel együtt (végigszórva az Ír-sziget atlanti partvidékét), hogy megakadályozzanak egy esetleges francia inváziót. (Mert akármilyen hihetetlennek is tűnik ez mai szemmel, Napóleonnak valóban voltak ilyen tervei is, persze neki nem a zöld sziget kellett volna, hanem ebből az irányból akarta hátba támadni a briteket).
Banba's Crownnál kényelmesen le lehet parkolni az autóval, és innen mindenképpen túrázzatok ki a fokhoz. Az ösvény magasan a sziklák felett vezet (egy darabig, utána csak jelöletlen terepen mehet mindenki saját felelősségére tovább), úgyhogy túracipő erősen ajánlott. És csak óvatosan, főleg hogy nagyon lenyűgöző a szüntelenül alattunk háborgó és vadul a szikláknak csapódó hullámok látványa...
A szerte-széjjel szórt kisebb-nagyobb fehér kövekből magatok is sok mindent kirakhattok a zöld (vagy éppen bebarnult) felületre, de figyeljetek az óriási 'EIRE' feliratra (Írország írül), ami anno, még a második világháború idején a pilótáknak jelezte, hogy semleges zóna fölé érkeztek.
Az egyik sziklahasadék - 76 m mélységével - egyszerűen és frappánsan csak a Pokol Nyílása nevet kapta, annyira örökösen tajtékzó a víz hullámzása és áramlása benne. Az Ördög Hídja - ami nem más, mint egy sziklaboltozat - a fokról visszatekintve rajzolódik ki a legjobban. Mondanám, hogy arcodon érzed az atlanti szellőket, de ez egyáltalán nem fedné a valóságot: ez sokkal inkább az a fajta szél, amibe ha beleengeded magad és akár 60 fokban belefekszel, akkor is teljes erőből megtartja az embert...
Ha ezek után mégis kiülsz a sziklaperemre 'lábat lógatni', olyan érzés keríthet hatalmába, mintha a Föld legszélén bámulnál bele a nagy semmibe, miközben keletre Skócia hegyei magasodnak a távolban.... (Nos, ha elég jó a szemed és elég tiszta az idő...akkor esetleg!). És mi lehetne pont itt az igazi ráadás? Hát persze: az aurola borealis...de sajnos most nekünk nem volt részünk benne...:(
Megközelítés: Déli irányból az R242-es úton; az Inishowen 100 útvonalát jelző táblákat követve könnyű megtalálni, az út keskeny és kanyargós. Parkolás Banba's Crown-nál lehetséges.
