Donegal az Ír Köztársaság legészakibb régiója, külön megye is egyben, és itt található a sziget legészakibb pontja is. Arról nevezetes, hogy viszonylag kevesen fedezik fel maguknak még a szigeten élők közül is, 2017-ben amúgy a National Geographic besorolta a 17 'legmenőbb' desztináció közé, azon is a legelső helyre. Még ha erősen szubjektívek is az ilyen listák, egy biztos, aki szeret maga felfedezni elhagyatott, ember által ritkán lakott és kevéssé látogatott változatos területeket, és még szívesen túrázik is, az itt elemében lesz: csodálatos, elhagyatott tengerpartok, meghódítandó fokok, óceánba szakadó sziklafalak, tajtékzó hullámok, borostyánnal és rododendronnal benőtt várromok, nehezen megközelíthető szigetek és persze birkák, birkák, birkák....(és amit én legjobban szerettem benne: szinte sehol egy turista! - Ugyanez messze nem mondható el a Donegallal szomszédos Észak-Írország felkapott látnivalóiról, de erről majd máskor!). És egy jó tanács: ha rászánjátok magatokat egy donegali látogatásra, mindenképpen autóval tegyétek! Pont az elhagyatottsága miatt a tömegközlekedés nem megoldott, a helyi járatok egyszerűen túl ritkák.
A régió egyik legizgalmasabb homokos partja a Rosguill-félsziget végében fekszik, és a Murder Hole névre hallgat. Talán nem kizárólagosan a legszebb, annál a nagyon egyszerű oknál fogva, mert rengeteg csodaszép (ismert és nagyon kevéssé ismert) hely van errefelé ebben a kategóriában, de ami szinte biztos, hogy rajtad kívül nem nagyon lesz senki más rajtuk! A Murder Hole amúgy csak egy 'játékos becenév', mert hivatalos nevén így találjátok: Boyeeghter Strand.
A megközelítése nem ám úgy történik, hogy odaautókázol, leparkolsz, válladra csapod a törülközőt és strandpapucsban lesétálsz a partra csíkos napozóágyat választani:) Illetve, igen, nyilván valahogy így is kezdheted, de először is meg kell találni a hozzá vezető túrautat (nekünk ez sokat segített: Navi Computer windows tel-ra), mert pár száz métert azért sétálni kell magánlegelőkön keresztül (szóval a strandpapucsot legkevésbé sem ajánlom- LOL) és a dűnék között pontosan rá kell jönni, melyik is az a rés, ami mögött a beach húzódik, mert ösvény vagy jelölés igazából egyáltalán nincs és pont ez a varázsa. Aztán persze ha napsütés van is, az erős atlanti széllel is számolhatsz:)
Tehát az úgy kezdődik, hogy át kell vágni egy nagy legelőn, ahol ez a tábla fogad:
Mit csináltunk? Éppen nagy zajjal elvonult egy csorda tele borjúval, bikát ugyan nem láttunk a közelben, de azért kiadtuk az ukászt a velünk levő 5 gyereknek és minden felnőttnek, hogy itt most bizony határozottan és nyílegyenesen átrohanunk a túloldali kerítésig..:) Siker:) Aztán a következő domboldalban újabb 'expedíciós tagok' csatlakoztak hozzánk:
Szegények itt a világ végén nyilván annyira unatkozhatnak, hogy nagyon megörültek a társaságunknak, leballagtak hozzánk a dombról és ha nem simogattad őket, harapdálni kezdték a kezedet vagy a ruhádat (persze csupán annak jeléül, hogy foglalkozz velük). Aztán csak előbukkant végre maga a hely is, és mivel eredetileg rossz résbe tévedtünk, még egy alacsonyabb szögesdróton is átmásztunk, ami a szamarak területének határát jelölte csak:)
(Fotó forrása: Max Melloy - National Geographic Your Shot; kilátás a barlangból apálykor)
Mi dagálykor voltunk ott, amikor az amúgy hosszan elnyúló partszakasz több apróbb, egymástól elhatárolt öbölre oszlik... Ilyenkor a barlangok sem megközelíthetőek...A homokja csodálatosan finom és ott jártunkkor olyan hatalmas hullámok nyaldosták, hogy a parton állva egyértelműen nagyon is kicsinek érezhetted magad hirtelen a tomboló elemek erejétől.... Fenséges látvány, a sós páraillatot meg képzeljétek ide:)
Izgalmas játék volt szaladgálni előlük és velük, de aztán jött az a bizonyos 'hetedik' (persze sokadikra érkezett, nem hetedikre, de mki így ismeri, igaz??), na az a sokadik kb három másiknak felelt meg egymás tetején, ami elől már elszaladni sem igazán bírtunk...száraz lábbal legalábbis nem...de volt köztünk, akit rendesen hasra is vágott a víz úgy ahogy volt, ruhástul:) Amilyen szerencsés csillagzat alatt születtünk, persze pont azt az egyetlen gyereket, akinek egyedül extra száraz ruha lapult a hátizsákomban:) - ez persze nincs felvéve, mert a fotósok is rohantak és cipőstül eláztak, na meg káromkodtak... (haha, na ez persze fel van véve, de ettől inkább megkímélnélek titeket...:)
Mindenesetre, ha elhagyatott, meditálós helyre vágysz, azt hiszem, itt megtalálod:) Na megtalálod?
Infok itt: Ezen a félszigeten található, kint a legvégében: Melmore Head (a beach next to Crocknasleigh), Co. Donegal, ULSTER ; GPS koordináta: N 55° 14.456 W 007° 47.634 (a hely táblázva egyáltalán nincsen se az autóúton, se érkezéskor, pontosan tudnod kell mit és hol keresel! Segít, ha előtte Google maps-en beazonosítod magadnak. Ja, ösvény sincs!) parkolás itt adja magát: Melmore Head Caravan Park (akkor vagy jó helyen, ha az út legvégénél vagy, innen ugyanis nem vezet tovább út! ); geocache-hez (mert az is van itt persze!) fontos: cache is ONLY ACCESSIBLE AT LOW TIDE!
