Killiney tengerparti részét sokszor hasonlítják a Nápolyi-öbölhöz, na persze szerintem csak az, aki fotón látta ez utóbbit és sosem érezte bőrén a déli napfény simogató bársonyosságát. Ugyanis olyan itt nincs (napfény még akad persze, de a bársonyos rész akkor is hibádzik, ha más nem, az állandóan fújó szél miatt). Ezzel együtt a hasonlóság az utcanevekben is megmutatkozik: Vico, Sorrento, Monte Alverno, San Elmo vagy Capri mind arra utalnak, hogy az itt élők igenis rendszeresen vágynak arra a bizonyos balzsamos dél-olasz levegőre, és ezekkel a nevekkel kicsit talán - gondolatban legalábbis - meg is idézik azt:) Vezúv helyett itt a Cukorsüveg látványa tölti be a látómezőt a távolban (déli irányban), és a vicces, hogy messziről tényleg vulkáni az alakja:)

Killiney Hill és Dalkey Hill is része annak a kis erdős parknak, ami meredeken az öböl fölé magasodik és már 1887 óta fogadja a látogatókat. A dél-dublini partvonal egyik legfenségesebb kilátásában gyönyörködhet, aki felkaptat a kilátóhoz (170 m tengerszint felett): a Wicklow vonulatai déli irányban előtérben Bray Headdel, a Cukorsüveggel és maga a városi Dublin északi irányban és a közeli Dalkey Islanddal, előttünk pedig a Killiney-öböl teljes életnagyságban. Tiszta időben egészen Wales-ig el lehet látni.

Dubliniaknak egyenesen kötelező ellátogatni ide. Ha túrázni is szerettek, külön előnyös a terep, mert számos kisebb sétaút hálózza be a parkot, egészen Dalkey-ig elsétálhattok a hegy ösvényein, sőt a régi kőfejtő sziklamászó gyakorlóterepként funkcionál. Maga az Obeliszk a szegények megsegítése miatt épült: az építkezés anno a legszegényebbeknek adott munkát élelemért és szállásért cserébe. És ha olyan művészeket és írókat is megihletett a környezet, mint Jack B Yeats, George Bernard Shaw, Hugh Leonard, akkor annyira elviselhetetlen már talán nem is lehet, igaz??  Bono és Enya is ezt a környéket választotta amúgy otthonául. Enya háza csak egész egyszerűen 'Enya's castle'-ként ismert a helyiek körében és biztosan elautózol majd mellette, ha a Vico Rd-on jársz. Így nézett ki egykoron:

 ...és ilyen ma az út felől:

Pihenésre legjobb, ha a partot választjátok! Magát a Killiney Beachet amúgy a helyiek egyszerűen Bono hátsó kertjének is hívják, sok más ír hírességgel egyetemben neki is itt van háza és az ő birtoka tényleg leér a partig.

Killiney Beachnek az északi részén van egy White Rock Beach nevű - egykor kizárólag férfi fürdőzőhely volt - szakasza, apálykor száraz lábbal is át lehet sétálni. A hely népszerű fürdő- és sétahely a helyiek körében. Időjárás nem számít, bármelyik évszakban láthatsz embereket nekigyűrkőzni a hullámoknak. A white rocki részhez legegyszerűbb a Vico Road mentén leparkolni, innen akár a partra, akár a hegy fele is neki lehet indulni. A partra meredek lépcsősor vezet le és egy kis híd át a DART felett.

White Rock dagálykor önállósodik, a víz teljesen elválasztja a déli irányban hosszan elhúzódó, homokos Killiney Beachtől. Így aztán elvágva a világ többi részétől, ilyenkor igazán inspiráló és békés kis zug megpihenni testnek és léleknek egyaránt, elvonulva a külvilág minden zajától. Minden? A hullámverés és a hullámok görgette, gömbölyűre csiszolt kavicsok súrlódó hangja mellett csak a tenger madarainak éles hangja hasít néha bele a némaságba... (..na meg a rendszeres időközönként felettünk elhaladó DART (helyi vonat) hangja:) ) És szemetekkel persze fürkésszétek közben a vizet úszkáló fókák és delfinek után kutatva...:)

Az egyik kis helyi titok az, hogy magán a parton, egy sziklában van egy régi bányabejárat is. Az 1750-es, majd az 1820-as években bányásztak itt ólmot és rezet. Van rajta egy kapu, ami általában nyitva van, így ha visztek magatokkal fejlámpát, be is lehet menni és felfedezni. Bent kötéljelzések vannak tájékozódásnak (és kapaszkodónak) meg régebben egy kis kötélhíd is volt, ha beljebb merészkedtek. Nem turistalátványosság! (szóval kizárólag mki saját felelősségre induljon - vagy inkább ne! - neki:) És a bányabejárat csak apálykor járható, így ha mégis kalandvágyóak vagytok, itt tudjátok megnézni az apály-dagály időpontokat. (Nem kell, hogy teljesen apály legyen, de legyetek tudatában, hogy mikor jöhet a dagály és mennyi időtök van bent. És vkinek szóljatok előre, hogy hol keressen, ha x időn belül nem jelentkeznétek. Safety first!)

Ja, és White Rock Beach geocache nélkül nem is lenne igazán izgalmas már, igaz? Szóval koordináták itt: N 53° 15.960 W 006° 06.400 Leírás hozzá itt. Annyit azért elárulok, hogy a hely tartogat meglepetést:)

Maga a park megközelítése autóval a Dalkey Avenue felől a legegyszerűbb. De ha nincs, az sem baj, mert egy napsütéses napon csak pattanjatok fel a DART-ra és ha a Killiney Station-nél leszálltok, Dalkey fele kell nekiindulni az állomástól (vagyis vissza Dublin irányába). A partról felsétálhattok a csúcsig is, egyáltalán nem megerőltető. Számos parkkapu van a parti oldalon is, van ahol lépcsősorokon, van ahol ösvényeken kell inkább mászni. (Babakocsival inkább a főbejáratot ajánlom és a parkon belüli parkolót.) A tenger (Killiney Bay), dél fele a párába burkolt Cukorsüveg és a wicklowi hegyek látványa egyszerűen lenyűgöző, ahogy egyre magasabbra emelkedtek a meredek domboldalban.

Ha Dalkeyban fejezitek be a sétát, ott is tegyetek egy kört, nagyon hangulatos kisváros önmagában is és a nap zárásaként számos kiülős étterem és kávézó közül válogathattok.

"It's a beautiful day, don't let it get away! It's a beautiful day:) "

 *****

Park facilities: parkoló, játszótér, WC, teázó, jelölt utak - szóval kellemesen el lehet tölteni egy délutánt itt;

Megközelítés: Belvárosból kb 35 perc kijutni (O’Connell Streetről 16 km), vonattal 40 perc a Killiney Station a Connolly Stationről;

Főbejárat és parkoló: Burton Road; Gyalogos bejáratok: Ardburgh Road, Killiney Hill Road, Torca Road, Victoria Road/Killiney Hill Junction;

Hasznos tipp: ha nincs autód, akkor sem kell lemondanod a kirándulásról, a Connolly Stationről Killineyig kb 40 perc DART-tal az út, a kilátás ráadásul a tenger mellett futó déli vasúti szakaszról igazán fenséges menetközben, hazafele Dalkeyban felszállhatsz újra;