Gergővel kalandjaink a dubliniak körében igazán népszerű Cukorsüvegen folytatódnak.... (Great Sugar Loaf, County Wicklow K-i része). Ezúttal alagutak helyett egy kis sziklamászásra kerül majd sor, főleg, hogy valahogyan sosem kívánkozik a kijelölt utakon másznunk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem sokkal vérpezsdítőbb és vadregényesebb új útvonalakat felfedezni az ismeretlenen keresztül.
Népszerűségét tekintve talán olyan ez a hegy a dubliniaknak (a fővárosból 30 perc alatt könnyedén megközelithető autóval), mint például a budapestieknek a János-hegy, csak persze libegő nélkül. Plusz itt mindenkinek mászni kell, nincs mese. Hogy mennyit, az attól függ, melyik irányból közelítjük meg.
A hegy a hangulatos Kilmacanogue és Enniskerry települések tőszomszédságában fekszik, másik oldalról pedig egészen közel a csodás Powerscourt birtokhoz. Tiszta, felhőtlen napon állítólag egészen a walesi Snowdonia-hegységig is el lehet látni, bár ezt személyes tapasztalatból megerősíteni nem tudom. Egy biztos, a csúcsról a perspektíva önmagában szemléletváltásra kényszeríti a kalandozót, pedig csak 501 méteren vagyunk: a levegő - mint az ír szigeten általában - kristálytiszta, és vadítóan éles zöld, kék, sárga és szürke színek kontrasztja szabdalja játékos formáival az előttünk terepasztalként elterülő tájat.
És miért is hívják a hegyet Cukorsüvegnek? Egyszerű, pont úgy néz ki, mint egy óriási halom cukor. Főleg a hűvösebb, nedvesebb teli hónapokban, amikor a felületén kicsapódó nedvesség (vagy egyszerűen az eső) felerősíti a kvarcitkristályok csillogását. Szokatlan formáját összetételének, a kvarcitnak köszönheti, bár sokan tévesen egykori vulkánnak gondolják szabályos kúpalakja miatt. A "nagy" jelzőt azért kapta, hogy könnyebben megkülönböztethető legyen kisebbik tesójától, a kis Cukorsüveg-hegytől (Little Sugar Loaf), mely keletre, az N11-es út túloldalán emelkedik nagytestvére szomszédságában. Legjobb mászási időszaknak mindenképpen a későtavaszi és a nyári hónapok ajánlottak, a kilátás tiszta időben káprázatos és kisebb az esélye a szélnek is.
A csúcsot több irányból lehet megközelíteni és nem minden ösvény egyértelműen követhető, így érdemes előre tájékozódni. A könnyebbik útvonalon, egy órás kényelmes sétával, jól követhető ösvényen érhetünk fel a csúcsra. Ha kicsit vadregényesebb kalandra és nagyobb kihívásra vágyunk, hagyjuk az autót Kilmacanogue település sportpályája mellett. Innen számtalan ösvény vezet fel a hegyre, melyek helyenként nehezen követhetőek a bozótosban. Szerencsére a csúcs szinte végig szem előtt van, igy biztos támpontot ad a könnyed tájékozódáshoz. A buja, átvághatatlannak tűnő növényzet azonban más kihívásokat is tartogat, hiszen a tavasszal sárga virágjába boruló tüskés sünzanót bokrok látványnak ugyan csodásak, de - ha letérnénk az ösvényről - átgázolni rajtuk szinte lehetetlen. (A növény nagyon elterjedt egész Nyugat-Európában, így sok helyen találkozhatunk vele: Skócia, Bretagne, Wales tipikus régiók pl.). A virágzáskor rendkívül intenzív, édeskés, naptejszerű illata belengi az egész hegyoldalt.
Gergő lelkes és igazán tehetséges sziklamászó hírében áll már most is, és ezúttal egy igazi "sasfészek" bevételére készít fel. Látni vélt ugyanis egy nagy madarat kőrözni a sziklák felett. A csúcsközeli sziklás szakaszhoz érve hallgatok rá és a megérzéseire, így nem a túrázók által leginkább használt kis hasadékban folytatjuk az utat, hanem egy elhagyatottabb, kitettebb részt választunk, hátha innen megpillanthatjuk, amit keresünk....
További infok és térkép itt:
http://www.wicklowwalks.com/sugar-loaf
