Hát igen, erről a helyről már annyian annyifélét írtak...! És azon gondolkozom, én vajon mi újat is tehetnék ehhez hozzá? De igazából rájöttem, hogy nagyon is könnyű dolgom van: nem kell semmit sem, hiszen a Moher-sziklák méreteiben, terjedelmében, kontrasztosságában, kitettségében egyszerűen önmagában hordozza a megfoghatatlant.
Fotó: Moher sziklái madártávlatból az Atlanti-óceán felől (forrás: www.cliffs-of-moher-cruises.com)
Az Ír-sziget egyik leglenyűgözőbb természeti képződménye ez, mely nyolc kilométeren át húzódik az Atlanti-óceán partján a kicsiny Doolin városának közelében. Legmagasabb pontján (214 méter) az O'Brien-torony áll, ami több száz éve szolgál kilátóként az idelátogatóknak. Tiszta időben egészen az Aran-szigetekig és a Galway-öbölig el lehet látni vagy akár a Dingle-félsziget tőszomszédságában megbújó Blasket-szigetig. Látványos? Naná!
Fotó: Balra középen a látogatóközpont és parkolója (ez jobban látszik) bújik meg a zöldben, a kiszögellésen maga az O'Brien-torony, innen egész piciben:) - Forrás: www.cliffsofmoher.ie
Minden évszakban, időjárástól függetlenül ("ha nem tetszik az ír időjárás, csak várj 5 percet" - tartja a mondás:) tömegesen vonzza a látogatókat. A sziklákon ülve - bátrabbaknak akár lábat lógatva - tényleg Európa elhagyatott atlanti végében érezhetjük magunkat. Mondanám, hogy a világ legvégén szinte, de ezt, amióta a látogatóközpont megnyílt és koncentrált szervezettséggel ontja magából a buszos csoportokat, azóta már kicsivel óvatosabban teszem hozzá... 10-11 éve, legelső látogatásunkkor még szinte csak magunk bóklásztunk kedvünkre a kerítésekkel egyáltalán nem védett, szédítő magasságú sziklapárkányokon... Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor legközelebb alig pár évre rá Connemarába tartva arra jártunk, hogy mennyire leszabályozott, turistás jellege lett az egész élménynek, pedig igazából a sétautak mentén most is szabadon barangolhatunk és óriási a terület...Aki kalandvágyóbb, és mégis elhagyná a járt utat a járatlanért, az másfelől is megpróbálkozhat kijutni a sziklákhoz, ott biztosan kevesebb a csoportos turista, de az igazán szép parti kilátás az mégiscsak a kijelölt részekről van.
Fotó forrása: www.cycleireland.ie
Aki kellően kigyönyörködte magát a látványban fentről, elmehet Doolin kikötőjébe is, ahol hajóra szállva az óceán felől is megtekintheti az óriási víztömeg fölé tornyosuló meredélyeket egy teljesen más látószögből...És érdemes, mert az érzés teljesen más! A menetrendről, jegyfoglalásról érdemes előre tajékozódni, hogy valóban zökkenőmentesen teljen a nap, ha valaki mindenáron szeretné teljesen körbejárni a hatalmas, vízbezuhanó sziklafalakat.
Forrás és infok a hajótúrákról: www.cliffsofmohercruises.ie
Az ember hirtelen nagyon picinek érzi magát, ahogy a félelmetesen magas sziklafalak tövében hajózik, melyek teljesen függőlegesen emelkednek ki az óceánból. A hajóról persze remek lehetőség adódik közelebb férkőzni a tengeri madárkolóniákhoz is. A hely a vadvilág számos képviselőjének ad otthont, mintegy 29 madárfaj (pl. az egyik legnagyobb személyes kedvencem, a lunda; kárókatona, vöröscsőrű csóka, tengeri sólyom, sirályfajták tömkellege természetesen, és az elmaradhattalan szulák) legalább harmincezer egyede fészkel a meredek falakon.
Forrás: www.peterguban.ie, photo by Peter Guban
..és akár hiszitek, akár nem, ez az a hely, ahova valahogy sosem vittünk magunkkal kamerát..szóval bocsássátok meg nekünk! Na de hiába, az élmény mindörökre velünk marad, és így legalább egyszer sem léptünk ki a pillanatból, hogy azon igyekezzünk, hogyan zárjuk határok közé azt a megfoghatatlan, felfoghatatlan és bevehetetlen, örökkön örökké alakuló végtelenséget, melyet úgyis lehetetlen lenne keretekbe foglalni...:)
***********
Jegyvásárlás, visitor centre és további infok ezen a linken: http://www.cliffsofmoher.ie/
Érdemes előre tudni, hogy a parkolás külön díjköteles!
***********
Referenciák, források és a fantasztikus fotósok, akiktől a poszthoz a fotókat kölcsönöztük:
Köszönjük nekik!
