Előrebocsátom, hogy ez az írásunk egy közös munka eredménye. Több, a szigeten rendszeresen kerékpározó, túrázó lelkes amatőr bringás tapasztalatait építettük bele, akiknek ezúton is nagyon szépen köszönöm az együttműködést! Nélkületek ez a cikk nem jött volna létre! Remélem, mindenkinek hasznos lesz, aki úgy dönt, hogy két keréken vág neki a sziget felfedezésének! Tehát:
Az Ír-sziget meseszép díszlet bármilyen kiránduláshoz, és vitathatatlan, hogy manapság a legegyszerűbb és legkényelmesebb autóval körbeutazni. Ráadásul olyankor a szeszélyes időjárás sem zavarja úgy az embert és rengeteg helyet be lehet járni 2-3 hét alatt. De aki nyitott egy aktívabb kalandra, az jobban teszi, ha inkább kerekpárral fedezi fel. Sokan talán azt gondolják kívülről, hogy olyan lehet itt kerékpározni, mint egy skandináv országban, de nekik van egy rossz hírem: messze nincs akkora kultúrája a bringázásnak (sajnos) és messze nincs annyira kiépített infrastruktúrája, mint pl Dániában. Ezzel együtt számos lehetőség van bringával felfedezni a sziget szegleteit és az igazi varázslat megmarad a vidéki egysávos, elhagyatott, kanyargó utakon is, ahova külön bringaút sem kell (na meg őszintén: nem is férne már el sehova). Íme 6 szempont, hogy miért érdemes és hogyan vágj bele, ha kedvet érzel hozzá! (..és plusz 3, hogy miért gondold meg kétszer, hogy megteszed-e!)
(Fotók forrása: http://peterguban.com - megjelenés a szerző engedélyével)
1.Felszerelés
Ha már a megfelelő kerekpárt mindenki kiválasztotta magának az általa preferált terepre és túrára, a legnagyobb kérdés, hogy hogyan érdemes felkészülni az errefele oly jellemző napi 4 évszakos változékonyságra?! Persze alapszabály, hogy érdemes az aznapi átlagos időjáráshoz igazítani az öltözetet, de mindenképpen legyen réteges, ahol a legkülső réteg legalább szélálló (legfőképp vízálló is egyben:)! Azon túl, hogy legyen kényelmesen praktikus is, amit viselsz, több napos túra esetén legyen minden napra csereruha, ha váratlanul nagyon eláznál, vagy nagyon koszos lennél az elemeknek köszönhetően.
Írországban elsődleges szempont a láthatóság is. Mivel kevés a jól elkülönített bringaút, sokszor nagy forgalmú út padkáján teker az ember, ahol az autók nem feltétlen lassítanak, szóval itt fokozottan érvényes a szabály, hogy világosban és szürkületben/sötétben egyaránt jól észrevehetőek legyünk már messziről: élénk színű, fényvisszaverős ruha, neonsárga sisak, minél több fényvisszaverő kiegészítő bringásra, bringára egyaránt elengedhetetlen, és jó lámpa nélkül bele se vágjatok egy ír túrába!
(Fotó forrása: http://peterguban.com - megjelenés a szerző engedélyével)
Az írek igazán segítőkészek, de jobb, ha hosszabb túrákra mind egy alap elsősegély-készlet és defekt javításhoz szükséges szerszám, pumpa és folt/pót belső van velünk, mert - bármilyen hihetetlenül is hangozhat - a világvége hangulatú, elhagyatott félszigeteken és völgyekben nem biztos, hogy akár teremtett lélekkel is összetalálkozunk majd (egy-egy fókán vagy szarvason kívül persze).
(Fotó forrása: http://peterguban.com - megjelenés a szerző engedélyével)
2. Terep, közlekedés
A kerékpározás egyik nagy előnye, hogy közelről látod, átéled, érzed a természetet, amerre csak jársz. Sokkal bevehetőbb és átélhetőbb így az utazás, mintha autóval száguldanál át a tájon. Főleg az óceánparton érezheted ezt az egybeolvadást, amikor a hullámok sziklához csapódó, ütemes morajlását hallgatod, miközben a párás, sós levegőn tekersz (persze legtöbbször erős széllel szemben)... És azért a szigeten hegyoldalból, emelkedőkből is van éppen elég, a keskeny, kanyargós utak meg persze követik a domborzat kiszámíthatatlanságát. Így nem kérdés, hogy nagy szükség lesz az energiádra és edzettségedre! Egy biztos: ha a túra legelején nem is vagy top formádban, 1-2 hét bringázás után biztosan fitten mész majd haza!
(Fotó: Csibi Andrea, Connemara - megjelenés a szerző engedélyével)
Ami még elsőre furcsa lehet - akár bringásként, akár autósként indulsz neki a zöld szigetnek - , hogy a bringás csapatok rendszerint bolyban közlekednek és nem libasorban. Ennek az az értelme, hogy ha szabályosan előz az autó, akkor úgyis teljesen át kell mennie a szemközti sávba, és ha bolyban mennek a kerékpárosok, jelentősen rövidebb távot kell így előznie, és kisebb eséllyel kényszerül behúzódni a bringáscsapat legközepébe. Ja igen, és persze el ne felejtsétek, hogy itt az út bal oldalán kell bringázni (is)!
3.Látnivalók, lassan haladás
Írországban rengeteg a felfedeznivaló: dolmenek, kelta kőkeresztek, ódon várromok, eldugott tengeröblök, vadregényes völgyek, elegáns kastélyparkok, hangulatos kocsmák. Akár percenként érhet valami új és meghatározó élmény. Tagadhatatlan, hogy a tempót lassítja, ha kerékpárral járja be az ember ugyanazt a távot, mint amit egyébként autóval is megtehetne. Ugyanakkor nincs szükség parkolókat keresgélni, tankolni, és bárhol meg lehet állni nézelődni, beszélgetni a helyiekkel, fotózni, vagy csak azért, mert a birka az istennek nem mozdul el az utunkból:). Főleg az atlanti partvidék (Wild Atlantic Way) van tele csak kerékpárral (vagy gyalogosan) bejárható, szűk ösvényekkel. A kerékpározás nagy előnye, hogy akkor állsz meg és ott, ahol csak kedved tartja. A látnivalókat úgysem tudod elmulasztani: hagyatkozz a táblákra, de legfőképpen magára a tájra, a megérzéseidre és nyugodtan faggasd ki a helyieket, ha pihenésképpen lerogysz egy pubban a jól kiérdemelt pihenődre!
(Fotó: Csibi Andrea)
4. Az ír időjárás, avagy mikorra tervezzünk egy bringatúrát?
Írországban ugyan egész évben elég kiegyenlített a hőmérséklet (5-15 fok), de a hosszú nappalok miatt a legideálisabb mégis nyáron hosszabb kerékpártúrára indulni. Ilyenkor sokkal több minden belefér egy napba, hiszen este 10-11-ig teljesen világos van. Nem is beszélve arról, hogy talán még napsütéses 20 fokunk is lehet (azért felhívnám a figyelmet: ott az a nagybetűs TALÁN!):) (A szélcsendet inkább meg sem említem, az legyen ajándék, ha összejön, főleg az atlanti parton! :) ) Nyáron valahogy az eső is kevésbé hideg. Novembertől februárig viszont az erős szelek miatt sokkal rövidebb idő alatt is el lehet fáradni, ami ugyancsak fontos szempont lehet ahhoz, hogy mikor NE jöjjünk.
(Fotó forrása: http://peterguban.com - megjelenés a szerző engedélyével)
5. Árak és költségek
Egy road-trip meglehetősen sokba tud kerülni az Ír-szigeten, főleg ha 2-3 hétre tervez az ember: szállás, étkezés, autóbérlés (+benzinköltség), belépők összeadódva kitesznek pár száz/ezer eurót az út végére. Ugyanakkor egy kerékpárt már 200 euroért is ki lehet bérelni 3 hétre és ahhoz még tankolni sem kell. Talán arra nem is kell külön felhívnom a figyelmet, hogy így több pénz marad a zsebedben, amit sörre/steakre/fish&chipsre költhetsz a pubokban, plusz bűntudatot sem kell érezned miatta, hiszen tekersz úgyis eleget minden áldott nap! Nyáron a sátrazás és vadkemping is lehet egy opció, főleg, hogy kerékpárral tényleg a legelhagyatottabb szegletekbe is be tud tekerni az ember. És mi más lehetne felemelőbb érzés annál, minthogy egy ilyen szépségű helyet tudhatsz az otthonodnak (és nem mellesleg) kilátásodnak egy-két-több éjszakára:
(Fotó forrása: https://www.facebook.com/ryanscharfphoto/ - megjelenés a szerző engedélyével)
6. Helyi lehetőségek, bringabérlés
Ha nem akarsz egy komolyabb, többhetes túrára ideutazni, számos lehetőség van szerte a szigeten (pl. “Wild Atlantic Way” vagy “The Ring of Kerry”, Wexford környéke), becsatlakozni egy-egy rövidebb bringatúrába vagy 1-2 napra kibérelni egy kerékpárt magadnak és a társaságnak egy kisebb régió megismerésére. Néhány link ehhez itt: Clifden-Connemara http://clifdenbikes.com ; Dingle-félsziget: www.dinglebikes.com ; Hook-félsziget: http://loftushall.ie/bike-hire/ Kilkee: https://www.discoverireland.ie/Activities-Adventure/williams-rent-a-bike-bicycle-hire/44823 (Természetesen a bérelt kerékpáron az alapdolgokat mindig ellenőrizzétek, bármit is mondanak, hogy még ott helyben, indulás előtt le tudjátok cserélni, ha valami fontos részlettel nem vagytok megelégedve! Ugyanígy kérdezzetek rá előre, hogy mennyibe kerülne, ha extra fél-/egy nappal hosszabbodna a bérlés.)
Kerékpárt szinte (kb. 15€/nap/személy) minden városban lehet bérelni, és vannak olyan cégek is, akik elviszik a bringát oda, ahova te szeretnéd, és nem is kell, hogy visszavidd, mert össze is szedik ott, ahol mondod. (Az egyik legkedveltebb régióban, a Dingle-félszigeten pl. itt van erre lehetőség: www.dinglebikes.com ) Plusz, ha útközben valami gondod van, hívhatod őket bármikor és jönnek segíteni. Ha meg inkább csak nézelődnél különösebb erőbefektetés nélkül, a jó hír, hogy nagyon sok helyen lehet elektromos biciklit is bérelni.
Van 1-2 térség az országban, amit kifejezetten kerékpárral a legjobb felfedezni (pl az utak hiánya miatt), ilyen pl az Atlanti-óceánban fekvő Aran-szigetek (link bérléshez itt: http://www.inishmorebikehire.ie/). A komppal megérkezve rögtön találunk egy kölcsönzőt, ahol fel is lehet venni a kerékpárt. Arról nem is beszélve, hogy gyalogosan maga a kompozás is lényegesen kevesebbe kerül, mint autóstul.
Most hogy végigvettük az előnyöket, érdemes áttekinteni a nehezítő tényezőket is: mindössze háromféle van az itteni biciklizésre nézve, de ezek is inkább tekinthetőek kihívásnak, (ráadásul szerintem ezek együttvéve sem oltják ki az előnyöket), íme:
1. Mily meglepő: az időjárás
Írország éghajlata egész évben párás, ami csodálatosan zöld tájat eredményez, de biciklizés közben az eső vagy a köd (főleg széllel kombinálva) nem azon élmények egyike, amire szívesen emlékszik vissza az ember. Mivel szinte mindig fúj a szél, (ha nem tombol) az persze szinte mindig szemből jön. Ezt el kell fogadni. Ügyesen öltözve lehet ellene védekezni, de azért a táj is akkor a legszebb, amikor végre valahára egy-egy napsugár kinyújtózik a felhőréteg szakadásain át és végre kisüt a nap. A gyakran változó időjárás az állandó fel-le öltözés miatt sem feltétlen kellemes.
2. Az utak maguk, és a rásegítő közlekedés hiánya
Az ír utak nem kimondottan kerékpárbarátok. Egy-két városi kivételtől eltekintve kifejezetten kevés a valódi kerékpárút és kerékpársáv. Ráadásul hiányoznak azok a kisforgalmú utak, melyek a földek között kanyarognak és alig jár rajtuk autó. Illetve itt a földek közötti utak főként magántulajdonban vannak, és a gazdák sem akarják hogy arra bringások járjanak. Ha térképen ki is nézel valami jó kis útvonalat, ne lepődj meg, ha a Belépni/Áthaladni Tilos táblával találod magad szemben a valóságban. Más kisebb utak is sokszor túl forgalmasak, nagyon keskenyek, sokszor gyorsan is mennek rajtuk az autók, útpadka/leállósáv meg sokszor egyáltalán nincsen. Az utak minősége sem kimagaslóan jó mindenhol a kerékpározáshoz, jellemzően az egyenetlen felület nehezíti a legjobban a menetet.
(Fotó forrása: http://peterguban.com - megjelenés a szerző engedélyével)
Írországban nem igazán segíti a kerékpárosokat a vonat sem. A használható vonatközlekedés hiánya miatt elkelhet egy bringaszállításra is alkalmas kísérőautó. (ha pl. az ország különböző sarkaiban akar valaki 3-4 napos körökben bejárni különböző régiókat saját kerékpárral).
3. A többi közlekedő
Az ír utakon viszonylag kevés az erőszakosan közlekedő, általában mindig lelassulnak és tényleg csak akkor előznek, ha lehet. Az autósok tartanak ugyan kellő oldaltávolságot előzésnél, de mivel kanyarban is megelőznek, sokszor csak a szerencsén múlik, hogy nem jön éppen senki szemből. A keskenyebb utak miatt a buszoknak - melyek azért szerencsére nem járnak mindenhol - meglehetősen kevés a helyük, így erre fokozottan figyeljetek és inkább húzódjatok ilyenkor ti félre!
Most, hogy már tudjuk, hogyan induljunk neki és mire számíthatunk, legközelebbi kerékpáros írásunkban majd azt szedjük nektek össze, hogy melyek a legnépszerűbb kerékpárutak és terepek a szigeten.
Fantasztikus kerékpározást mindenkinek!
