A Boyne-völgyi prehisztorikus emlékekről biztosan sokan hallottatok már, ezek közül is a newgrange-i az egyik legnagyobb és talán pont ezáltal a legismertebb is Írországban. A mára már meglehetősen újjáépített, ovális alaprajzú halom az egyik legkülönlegesebb prehisztorikus építmény az egész világon és az évszázadok folyamán számos elképzelés született az építésével kapcsolatban, melyet a manapság használt legmegbízhatóbb szénizotópos kormeghatározás alapján is az i. e. 4. évezred vége felé becsülnek a kutatók. Ez azt jelenti, hogy a gízai piramisoknál kb 600 évvel idősebb és Stonehenge-nél is kb 1000 évvel idősebb építményről van szó.
Newgrange madártávlatból, jól látszik a tojásalak (forrás: Heritage Ireland)
A délkeleti oldalon nyíló, 19 méteres folyosó vezet el a szabálytalan kereszt alaprajzú, 6 méter magas, boltozatos kamrába. A temetkezési hely (legalábbis egyik verzió szerint annak gondolják) tulajdonképpen egy domb, melynek eredeti, kamra feletti magassága kb 12 m volt. Mind a folyosót, mind a kamrát a megalitikus korra jellemző, geometrikus motívumokkal díszített kövek szegélyezik. A halmot az évszázadok során persze eléggé kifosztották.
Metszet jobbról balra: bejárat, folyosó és kamra (Forrás: www.oracleireland.com)
Newgrange egyike a világ legrégebbi, csillagászatilag felállított emlékműveinek. A dombot valaha körülvevő kőgyűrűnek nagy része még ma is megvan. A bejárat fölötti különleges, szögletes nyíláson keresztül, speciális tájolásának köszönhetően éppen a téli napforduló idején felkelő nap sugarai világítják meg a kamra közepén lévő kőmedencét. A kamrák kőmedencéibe valószínűleg a legtiszteletreméltóbb ősök maradványait helyezték ezen a napon, így biztosították számukra a fénysugarak éltető ereje által családfájuk továbbélését.
A romos és kifosztott sírt 1699-ben fedezte fel Edward Lhuyd (1660-1708), walesi régiségbúvár, de csak szűk 3 évszázaddal később került sor a feltárására Michael O'Kelly, a corki Egyetem archeológiaprofesszora által. 1969. december 21-én is a folyosósírban tartózkodott, így tanúja volt az ott lezajló csodának: "Pontban reggel 9 óra 54 perckor a napkorong felső széle megjelent a horizonton, 9 óra 58 perckor az első fénysugár áthatolt a résen, és végigpásztázta a folyosót. Majd bevilágított a sírkamrába, végül eljutott a leghátsó kamra medence alakú kőtömbjéig. A kezdetben még vékony fénysugár közben 17 cm-esre szélesedett, és amikor a kamra padlójára tűzött, drámai módon szinte lángba borította az egész sírkamrát. Tisztán megvilágította a többi kamrát, így láthatóvá váltak a gyámköves tető apró részletei is, 10 óra 4 perckor a fénynyaláb keskenyedni kezdett, 10 óra 15 perckor pedig végleg el is tűnt."
A bejárati kő (forrás: Heritage Ireland)
A halmot körülvevő kilencvenhét szegélykő nagy része különös módon díszített, melyeket a kutatók asztronómiai és kozmológiai jeleknek vélnek. A bejárati kő 5 egymásba kapcsolódó spiráljáról és rombuszokból álló díszítő szegélyéről híres. A spirálon kívül a legsűrűbben használt motívumok a rombusz, a cikcakk és a kör. Érdekes módon ezek nem egyeznek meg az Írország más részein lévő folyosósírok díszítőmotívumaival.
Spirálmotívum a belső térben (Forrás: www.ilnavigatorecurioso.it)
De a kérdés óhatatlanul Newgrange esetében is felmerül: kik voltak képesek ekkora kődarabokat (megfelelő szerszámok és technológiai jártasság híján) mozgatni, és egyáltalán milyen célból építették az ilyen és hasonló építményeket? A korabeli kultúrák minden építményüket az asztrológiai megfigyelésekkel összhangban tájolták, építették, és úgy tűnik tudásukhoz szükség lett volna már egyfajta komplexebb, perspektivikus látásmódra is. Akár Stonehenge-ről, akár Newgrange-ről, vagy a bretagne-i menhírekről is legyen szó, mindenütt megfigyelhető a különböző napfordulók jelentősége, melyekhez különféle ünnepeket, szokásokat is kapcsoltak. Newgrange sem csupán napóra vagy obszervatórium lehetett. A folyosósírok felett emelkedő domb eredetileg tojás alakú volt, és ennek a tojásnak a belsejében húzódott a hosszú folyosó, amely egy üregben végződött. Ez akár az anyaméhet is jelképezheti. A leletek igazolják, hogy ennek a kornak az embere találékonyságban és ügyességben messze felülmúlta eddigi elképzeléseinket. A magasan kiugró kb. 100 tetőkövet olyan tökéletesen illesztették egymás fölé, hogy mindenféle habarcs nélkül is masszívan tartanak, az 5000 év alatt mindössze két kő tört össze.
A téli napforduló (december 21.) az északi féltekén a csillagászati tél, egyben a természeti újév kezdete, az év legrövidebb napja, és őseinknek az alvó föld ébredése. A kamrák belsejében minden spirál háromszoros. Tálán ezek foglalják össze valamiképpen az építők szándékát, amikor megtervezték ezt a - talán helytelenül - sírboltnak nevezett építményt. A belső spirál jelképezheti a lélek halál utáni útját, a külső pedig az újjászületést. Ha ez a feltételezés helyes, akkor ez a kozmikus tojás a termékenység jelképe lehet, benne pedig maga az élet és halál örök körforgása, magának az életerőnek a jelképe. Ezek persze mind találgatások és egyelőre úgy tűnik, hogy még most, 5000 évvel később sem tudunk eleget a titok megfejtéséhez. Vagy egyszerűen csak nem a megfelelő nezőpontból közelítünk a megoldáshoz?
Megközelítés: Newgrange Dublintól kb 45 km-re északnyugati irányban található, megközelíthető az N51-es úton
Térkép a bejegyzésekhez:
http://keltavandor.blog.hu/2015/10/16/http_keltavandor_blog_hu_admin_settings_fixpages_id_7974703
Link a látogatáshoz: http://www.newgrange.com/visitor.htm
Referenciák, további információk:
http://www.worldheritageireland.ie/bru-na-boinne/built-heritage/newgrange/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Megalitok_%C3%8Drorsz%C3%A1gban
James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák
http://www.vjm.hu/vilag/a-misztikus-kovek-titka/8104/
http://rejtelyekszigete.com/misztikus-erdekes-helyek/misztikus-newgrange/
