Közeledik a Halloween és mivel családunkban többen is drakulaságra pályázunk erre a "jeles és (néha) véres eseményre", Csengével arra gondoltunk meglátogatjuk azt a helyet Dublinban, ahonnan kellő inspirációt kaphatunk: irány a sírszínház, vagyis a Drakula írójának, Bram Stokernek az emlékére alapított Drakula-kastély. Vicces persze, hogy kastély néven szerepel, és mielőtt bárkit elragadtatna maga a kastély kifejezés és valami ősi, többszáz éves, gótikus bútorokkal berendezett, soktornyos, ódon épületre gondolna, ahol a táncoló gyertyafényben omladozó csigalépcsőkön araszolva, pókhálófüggönyös, titkos folyosókon keresztül jutunk el Drakula-gróf romantikus toronyszobájába azt még most az elején ki kell, hogy ábrándítsam: a clontarfi parkból egy teljesen átlagos és hétköznapi fittness-klubba sétál be az ember.... Vajon jó helyen vagyunk? - inkább csak remélem, mint sejtem.....
kép: Abraham (Bram) Stoker 7 évesen
Ehelyett egy titkos rejtekajtón át egy másik világba csöppenünk, igazán sötét titkok alagútjába....ám mielőtt fény derülne hollétünkre, egyszerre minden elsötétül körülöttünk. Egymás kezét szorongatva, a falhoz lapulva botorkálunk tovább, ám furcsa lánccsörgés, motoszkálás és egyre erősödő, ziháló kacaj zavarja meg a feszült várakozást, miközben ijesztő árnyalakok rémlenek fel mindenfelé...honnan jöhetnek? Nincs idő ezen gondolkozni és a viszonylagos tömeg miatt igazán menekülni sem lehet...persze nincs is hova: az ajtó, amin nem sokkal korábban beléptünk, nagy kattanással már rég becsapódott mögöttünk....
kép: Renfield, az eszét vesztett ügyvéd
Bram Stoker (1847-1912) szülőhelye itt van kőhajításnyira, az út túloldalán. Arra gondolok, vajon hogyan ihlet meg valakit ilyen inspirálóan pont a sötétség, a misztikum, a halál és a szenvedés különleges keveréke, a választ (legalábbis egy részét) hamar megkapom: gyerekkorát ágyhozkötött betegen töltötte, író édesanyja a kényszerű bezártságot ellensúlyozandó ír rémtörténetekkel szórakoztatta a fiút. Később az egyetemen (Trinity College, Dublin) ismerte meg az egyetem korábbi hallgatóinak, Sheridan LeFanunek és Charles Maturinnek a műveit.
“Nem véletlen, hogy Írország három olyan kiválóságot is adott a rémregény műfajának, mint Maturin, Le Fanu és Stoker. A régi ír kultúra, amelybe beleszülettek, bővelkedett kísértetekben, koboldokban, házi szellemekben. Stoker és társai ezeken a legendákon nőttek fel.” (Sean Lennon)
Közben a félhomályos, kísértetjárta könyvtárszobába lépünk, ahol az elsárgult papírok és poros, bőrborításos kötetek tömkellegétől roskadozó polcok helyett sírok, emberi maradványok, koponyák és csontvázak sorakoznak, könyvből mindössze egy példány:..igen, kitalálhatjátok: Bram Stoker Drakulája:) (a könyvnek szerepe lesz az előadás során, és a poént inkább nem is lövöm le). Az addig a szobák, kanyargó lépcsők és termek során át a falrepedésekből zihálva ijesztgető, suhanó szárnyas árnyalakok és vámpírok most egy pohár vörösborral kínálgatják a látogatókat és kedélyesen fotóztatják magukat...mégis csak élhet a szívükben valami kis szeretet...vagy csak saját vacsorájukat fűszerezik elő ilyen módon ...?
kép: Fotózkodás a "vérszomjas" vámpírlánnyal, Lucyvel
Könyvek nincsenek, de megtudhatjuk, hogy jelentős szerepet játszott Stoker életében – a bálványozott költő, Walt Whitman mellett – a kor népszerű művésze, Henry Irving színész, aki menedzseri állást ajánlott számára a londoni Lyceum színházban, amikor 1878-ban feleségül vette Florence Balcombe-ot (aki korábban Oscar Wilde kedvese volt). Irving kortársa beszámolója szerint „mágneses erejével rabul ejtette a közönségét” és Stoker életében is egyfajta vámpirikus szerepet játszott. Nemcsak munkakapcsolat volt, hanem barátság. Irving ihlető volt, mentor és egyben egy ügy is, aminek Stoker az életét szentelhette. Az Irving mellett folytatott munka eredményeképpen a londoni „High Society” tagjává vált. A színházi munka mellett jutott ideje az írásra is. Stoker később barátai közt tudhatta Sir Arthur Conan Doyle-t és Alfred Tennysont is.
kép: Henry Irving, Stoker Drakula-mintája számos tekintetben; komoly csalódást okozott az írónak, hogy Irving nem vállalta a mű színpadi változatában a címszerepet és kritizálta a darabot; Irving 1905-ben halt meg, mire az író teljesen összeomlott, és állítólag agyvérzést is kapott
„Vitathatatlan, hogy alá- és fölérendelt viszonyban álltak egymással. Irving nagyon, nagyon domináns személyiség volt. Kétségtelen, hogy Stoker Drakula grófját részben róla mintázta. A gróf uralkodó, arisztokratikus egyéniség, bajuszt visel és köpönyeget. Akire ránéz, az rögvest teljesíti parancsát. Henry Irving lényegében ilyen hatással volt Bram Stokerre.” (Denis McIntyre)
Stokernak 1897. május 26-án jelent meg Londonban a Drakula grófról szóló regénye, és bár sok szempontból a korszak horrorirodalmának tipikus példája, népszerűsége folytán az irodalomkritikusok alapos elemzésnek is alávetették, melyek érdekes megállapításokat eredményeztek a viktoriánus társadalom tabunak tartott területei, mint pl. a nők korabeli helyzete vagy a szexuálitás terén. Bár Stokert ma már a vámpírirodalom atyjának tekintik, 1912-ben bekövetkező haláláig nem sok elismerés érte a Drakula megírásáért. A vámpír gróf története sokkal inkább a húszas évek során vált népszerűvé, majd később számos színpadi művet is ihletett, és a filmvásznat is meghódította. További adalék, habár hihetetlennek is tűnhet, de Stoker sosem járt Kelet-Európában, forrásai elsősorban a londoni könyvtárak voltak....
ebben a "töpörödöttebb műanyag" változatban persze egyáltalán nem is félelmetes:)
Érdekes egybeesés, hogy 7 év ágyhozkötöttség és szintén 7 évnyi kutatás es előkészítés, míg Drakula című műve megszületik...úgy látszik, ennyi kellett neki, hogy kiizzadja magából a dolgokat: a betegségből felépült anélkül, hogy az orvosok valaha is rájöttek volna, mi volt a baja és a Drakula című regénye is megjelenik 1897-ben. Még egy erdekes 7-es: 1905-ben távozik az élők sorából Irving, a Drakula-alak egyik ihletője, akinek halála nagyon megviselte az írót, és 7 évre rá, Stoker önmaga is...
A videó részlet Francis Ford Coppola 1992-es Drakula-filmváltozatából, melyben Coppola olyan szereplőket sorakoztatott fel, mint Keanu Reeves, Anthony Hopkins, Gary Oldman, Winona Ryder és Monica Belucci
Közben mintha a látogatókon is "izgalom vett volna erőt", mert egymás után álltak fel és "súgdostak egymás fülébe ki tudja mit", miközben én csak annyit láttam, hogy körülöttünk jeges szürke derengés támad. A vendégek egyre fészkelődtek, de "hiába faggatóztam, nem nyilatkoztak". Ahogy kiléptem az egyik függöny mögül, egy hölgy halálos ijedelemmel sikítozva hátraszökkent.... Megmosolygtam rémültségét, de egy pillanat múlva engem is "iszonyat és rettegés fogott el" - ahogy a könyvben Jonathan Harkert, az ifjú angol ügyvédbojtárt is (őt a gróf láttán ugyan) - amikor mellőllem Csengét egy karmos kéz hátrarántotta és hirtelen megéreztem a helyiségben jéghideg leheletét ... pedig már kezdtük azt hinni, mégis épbőrrel megúsztuk a látogatást és úgy távozhatunk, ahogy beléptünk: húsvér emberként... Szerencsére (a színész) Harker a segítségünkre sietett, egy keresztet nyomva a markunkba, és villámgyorsan megmutatta a kastélyból kivezető, egyetlen titkos átjárót, így se szó, se beszéd menekülőre fogtuk.....és meg sem álltunk az első futógépekig:) Rég örültem ennyire a XXI. század valóságának és saját emberi mivoltomnak:)
Az interaktív előadáson megelevenednek a mű szereplői és sokat megtudhatunk az író életéről, közeli barátairól és tapasztalatairól is. A család jóvoltából még az író egy eredeti hajtincse is a múzeumhoz került, de rengeteg egyéb relikviát is áttanulmányozhatunk (feltéve persze, ha éppen van hozzá elég világosság és nem fogjuk idő előtt menekülőre). Megtudhatjuk, milyen tényezők inspirálták Stokert a Drakula-történet megalkotására. Írország egyetlen sírszínháza ez, egy igazán szórakozatató show-műsorral és sok-sok hátborzongató meglepetéssel. A program Drakula-rajongóknak természetesen kötelező!
Rémisztően szórakoztató kis esténk volt:) Igazán köszönjük!
Források, referenciák, hasznos linkek:
