Clifden Castle
John D’Arcy, Galway 14 leggazdagabb családjának egyikében látta meg a napvilágot 1785-ben. Óriási, több ezer hektáros birtokot örökölt Írország egy festői vidékén, a vad Connemarában. 26 évesen már 3 gyerek édesapjaként ennek irányításával volt elfoglalva. Ekkor még nem sejtette, hogy az örökség pár évtizeden belül a semmibe vész. Kezdetben a halászaton és földművelésen kívül nem volt más tevékenység a környéken és D’Arcy szeretett volna ezen változtatni. Hozzálátott Clifden város alapjainak lerakásához, mely az 1821-as népszámlálás szerint már 290 lakosból és 46 házból állt. 10 évvel később már ötszörösére duzzadt a lakosság és az iparos tevékenységek mellett malom, sörfőző üzem és whiskey- (az írek így írják) lepárló is működött benne. A város napjainkban is a térség legfontosabb adminisztratív és gazdasági központja.
D'Arcy a várostól nem messze építette fel rezidenciáját, Clifden Castle-t, mely haláláig lakóhelyéül szolgált. Az épület valójában egy gótikus stílusban épült kastély, mely a csodás Clifden-öbölre néz, és előtte bársonyosan zöld, lankás legelők futnak le egészen a tengerpartig. John halála után fia, Hyacinth vette át a birtok irányítását, azonban a prosperáló évek már nem tartottak sokáig. 1845-ben Írország minden bizonnyal legsötétebb időszaka kezdődött: egy Amerikából behurcolt fertőzés támadta meg a lakosság egyik legfontosabb táplálékának számító burgonyatermést. Különösen a szegények körében a burgonya elsődleges tápláléknak számított a téli időszakban és a következmények katasztrófálisak voltak. Élelem híján közel egymillió ember éhen halt vagy legyengülve, betegségekben hunyt el. Több mint egymillió ember jobbnak látta, ha az amerikai kontinensre emigrál (az akkor 6.5 milliós országból), és elsősorban az ország szegényebb, nyugati vidékeiről vándoroltak el többen. D'Arcy birtokai néhány év alatt tönkrementek, mivel a bérlők képtelenek voltak bérleti díjat fizetni. Volt, hogy a kastély előtt gyűltek össze és könyörögtek munkáért, élelemért. Végül Clifden és a D'Arcy birtok is eladásra került és egy gazdag angol testvérpár, Thomas es Charles Eyre vásárolta meg.
Az Eyre család nem sok időt töltött a környéken, inkább csak nyaralónak használta a kastélyt. Haláluk után pedig már nem sikerült új tulajdonost találni, és az épület elhagyatottan, teljesen lepusztult. Ma leginkább egy szellemkastélyhoz hasonlít, ahova néha betéved egy-két eltévedt turista, de leginkább csak a környék tehenei bóklásznak öreg, borostyánnal benőtt falai közt. Az épülettől nem messze található a növénykert (angolul Walled Gardens). Ezek a magas, gyakran 4-5 m méteres falakkal körbevett kertek szinte minden jómódú birtok részét képezték. A magas falak valamennyire védelmet nyújtottak a zord időjárás ellen, a kő vagy tégla elraktározta egy ideig a nap melegét, így a dél felé néző falaknál olyan “egzotikus” gyümölcsök termesztésére is adódhatott lehetőség mint az őszibarack vagy a szőlő (ez inkább Írország és Anglia délebbi részein fekvő birtokokon fordulhatott elő). Gyakran távoli kontinensekről származó dísznövények is helyet kaptak a fűszerek, zöldségek mellett. Egyes kertekben kétrétegű falak voltak, amit tűzzel fel is lehetett fűteni.
A kastély és környéke tiszta időben (forrás: Doors to the old world)
A kastélyt a Clifden felett futó Sky Road-ról közelíthetjük meg. Az autót az út mellet hagyva, egy 10-15 perces séta vár ránk, közben pedig ismerkedhetünk a földút mellett fekvő földek állataival. Ha jó az idő a Sky Road-on érdemes körbeautózni, biciklizni, mert pazar a kilátás (a teljes kör kb.10km).
Connemara egyébként természeti szépségekben gazdag vidék, jelentős turizmussal , elsősorban a nyári hónapokban. A hegyekkel, sok tóval, tőzeglápokkal tarkított vidék mezőgazdasági művelésre kevésbé alkamas , így a nyugat felé terjeszkedő angolokat nem is igazán érdekelte. Inkább meghagyták az íreknek az alábbi felkiáltással: "Go to hell or go to Connemara" (menjetek a pokolba, vagy menjetek Connemarába).
Connemara tájkép (forrás: Ireland's blue book)
