Tudom, hogy manapság nem igazán jellemző, de ha esetleg mégis komppal vagy tengerjáróval érkezne valaki Dublinba, akkor az egyik elsők között lesz ez az építmény, amit megcsodálhat. A Liffey torkolatától alig pár száz méternyire ível át a folyón Dublin egyik különleges szépségű, modern hídja. A helyiek nagyon büszkék rá, hiszen egyik legkedvesebb nemzeti jelképük, a hárfa mintájára alkotta meg az építész, a spanyol Santiago Calatrava, akinek a nevéhez számos innovatív híd és épület tervezése fűződik szerte a világon. (Calatrava nem első hídtervezése ez Dublinban, hiszen a James Joyce Bridge is az ő fantáziaszüleménye, mely a Liffey-folyón kicsit feljebb köti össze a 2 partot. link: http://en.wikipedia.org/wiki/James_Joyce_Bridge vagy http://www.bridgesofdublin.ie/bridges/james-joyce-bridge)
(photo by Peter Carrol)
Ha van rá mód, érdemes a szomszédos Convention Center üvegépületében pár szintet felliftezni és onnan megcsodálni, ez teljesen más latószöget biztosít. Az esti Dublin fényjátéka még játékosabbá teszi az amúgy is érdekes kidolgozású, asszimetrikusan könnyed és légies építményt.
Nevét a híres dublini íróról, Samuel Beckettről kapta, és 2009 december 10. óta használhatja a nagyközönség. Az autóforgalom számára négysávos, a gyalogosoknak 2 oldali járdás híd 90 fokban nyitható, hogy a hajók akadálytalanul közlekedhessenek a folyón. A ferdekábeles híd 120 méter magas és 48 méter széles.
...és igen, elforgatható:) (fotó: www.rod.ie)
A híd Rotterdamban készült (Hollandia) ugyanannál a cégnél, ahol a London Eye is, és hajón szállították mai helyére 2009-ben.
kép: Érkezik a hídszerkezet Dublinba, 2009 május (forrás: wikipedia)
Égbenyúló fehér pilonja, a tenger végtelenje felé való nyithatósága önmagában jeleníti meg azt a kettősséget, mely ma már szimbóluma annak a frissitő változásnak, mely olyannyira meghatározza a XXI. századi Dublint és lakosainak gondolkodását: a múlt elengedése és a jövőbe vetett hit, a jövő felé fordulás. Itt Docklandben az emberi nélkülözés, önsorsrontás és szenvedés nagyon is látható és mindennapos volt egykoron, ma a hely sokkal inkább a végtelen lehetőségek és az emberiség soha nem szűnő fizikai, lelki és szellemi kiteljesedésének megtestesítője, melyek annyira elengedhetetlen tényezők a fiatalos és lüktető ritmusú Dublin dinamikus fejlődésében.
A Beckett-híd a belváros felől (kép forrás: www.rte.ie)
Samuel Beckett 1969-ben nyerte el az irodalmi Nobel-díjat "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni". Az ember, a város és a híd így olvad teljes összhangba:)
videó: Riverdance Guiness Record, SB-híd és Docklands, Dublin, 2013 July,
Referenciák és még több érdekesség:
https://en.wikipedia.org/wiki/Samuel_Beckett_Bridge
