Mivel a héten javában tart az ír iskolákban és óvodákban a tavaszi szünet és az idő is igazán tavasziasan verőfényes, mi is felkerekedtünk és újra ellátogattunk egyik kedvenc helyünkre a Wicklow-hegységbe, sőt annak is talán leglátogatottabb szegletébe, Glendalough-ba. (Bár most, hogy ezt írom, kissé el is bizonytalanodtam: könnyen lehet, hogy a Johnnie Fox's Pub Glencullenben látogatottabb?!)
Glendalough (írül: Gleann Dá Loch - jelentése "két tó völgye") a fővárostól, Dublintól délre kb. 1 órányi autózásra található és máshogy nem is nagyon lehet ide eljutni egykönnyen. A Wicklow-hegység ezen lenyűgöző gleccservölgye egyben a legismertebb is. Ha valaki az ír szigetre, vagy akár csak Dublinba látogat pár napra és kicsit is szeret kimozdulni a városból, javaslom, semmiképpen se hagyja ki.
A természeti látványosságokon túl a völgy és az azt körülölelő hegyek egy Szent Kevin (498-618) alapította, VI. századi kolostoregyüttes, temetőkert és számos későbbi templom, valamint egy kerektorony maradványait rejtik. A kolostor egészen a X. századig jelentős tudományos és oktatási központnak számított egész Európában.
A temetőkert bejárata, a XIII. századi kettős kapuboltozat a régi ír-keresztény gondolkodás egyetlen épen maradt példánya Írországban. Az épületegyüttes legnagyobb részét 1870-ben állították helyre, és ahol mód volt rá, eredeti építőköveket használtak fel hozzá.
Minél nyugalmasabb, elhagyatottabb kalandot szeretnénk, érdemes annál jobban eltávolodni a romoktól és a tavak környékén kijelölt piknikező helyektől. A környéken számos túraútvonal kínál felfedeznivalót akár egy rövid bóklászásra, akár kimerítőbb, egész napos túrázásra vágyik valaki. Ahogy a fehér jelzést követve felérünk a völgy déli oldalán húzódó hegygerincre (The Spink), fenséges kilátás nyílik a Felső-tó völgyére és a környező hegyekre. A túraút a Wicklow-hegységet behálózó 132 km hosszú túraútvonal része (Wicklow Way).
A völgy felső végénél évszázadokig bányászat folyt. Ennek mementója az a vasból készült kőaprító gép is, melynek maradványa még ma is fellelhető.
A legenda szerint maguk a bányászok Van Diemen's Land-nek (Van Diemen földjének) nevezték maguk között a bányaterületet utalva ott megélt végtelen elszigeteltségükre. Tudom, hogy eredetileg Van Diemen's Land Tasmánia, a börtönsziget "beceneve" volt, de jelen esetben ennél jobb alibi nekem nem is kell ahhoz, hogy végre beilleszthessek a blogba egy U2-számot is, még ha az ez utóbbiról szól is:
Különösen varázslatos élmény a keresztek, romok és a földön hosszan elnyújtózó árnyékaik kusza kavalkádját a nyári hónapok esti óráiban megcsodálni, amikor a lemenő nap aranyfénybe burkolja a völgyet. Ha valaki Írorszagban jár, feltétlenül látogasson el ide! Csak Glendalough önmagában sokak számára az utazás fénypontja lehet ezen a zöld szigeten. Kék eget és napsütést azonban előre rendeljetek hozzá magatoknak!
Források, illetve infok az épületekről, a hely történelméről az alábbi linkeken olvasható:
http://www.sacred-destinations.com/ireland/glendalough
http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=6940
http://www.heritageireland.ie/
