Mitchell Henry, egy gazdag manchesteri gyapotkereskedő fia, és felesége Margaret, nászútjuk során szeretett bele a csodás Connemarába. Henry ígéretet is tett feleségének, hogy itt fognak letelepedni és egy tó partján felépítik álmaik otthonát. A férj nem ismert lehetetlent és 1867-ben megkezdődött az a gigantikus építkezés, mely 4 éven keresztül tartott hajókkal ideszállított gránit és mészkő felhasználásával. Úgy tűnik, Henry egyaltalán nem aprózta el ígéretét: az eredmény egy 3700m²-es, pompás kastély lett 33 hálószobával, 4 nappalival, fényűző bálteremmel, könyvtárral, elegáns dohányzó szobával, külön tanulószobával, fegyverszobával, néhány irodával és a szolgálók személyzeti körleteivel. Persze ha mindez valakinek még nem lenne elég, idővel egy kis gótikus katedrális, valamint családi mauzóleum is épült a kertben.

A családi idill azonban nem tartott sokáig, mert egy egyiptomi utazásuk során Margaret súlyosan lebetegedett, ami végül az életébe került, mindez alig 3 évvel a kastély elkészülte után. 9 gyermeket hagyott hátra. Felesége halála után Henry a környék felvirágoztatásában és a birtok irányításában keresett motivációt magának. A burgonyavészt és az éhínséget túlélt helyieknek óriási segítséget nyújtott az újonnan teremtett munkahelyekkel, élhető lakóhelyekkel, egy új iskola építésével, és a lápos területek mezőgazdasági művelésbe vonásával. A XX. század elejére azonban már meglehetősen sok pénzbe került a birtok fenntartása és Henry 1903-ban a kastély eladása mellett döntött. Érdekesség, hogy csupán az eredeti ár huszadáért tudta eladni az ingatlant.

kép: Aukcióra hirdetik a Kylemore-birtokot, 1902 (forrás: http://www.kylemoreabbeytourism.ie/)

A vásárló, egy gazdag amerikai üzletember, Eugene Zimmerman nászajándékul szánta a pompás épületegyüttest lányának és vejének, Manchester kilencedik hercegének. A pár igen szerette a fényűző életmódot, gyakran báloktól volt hangos a környék, a herceg pedig a szerencsejátékokat sem vetette meg. Így 10 évvel később, Zimmerman halálakor, a súlyos hitelekkel terhelt épület kénytelen-kelletlen ismét tulajdonost váltott. Ezúttal egy londoni bankár volt a vevő, aki szimplán spekulációs célból egy ingatlanügynököt bízott meg a további értékesítéssel, ez azonban csak 1920-ban sikerült.

kép: Kylemore kis gótikus katedrálisa

Az ír Benedict-rend nővérei voltak a vásárlók, akik a belgiumi Ypres városából menekültek éppen, miután az első világháborúban porig bombázták eredeti lakhelyüket. A nővérek apátsággá alakították a kastélyt és elindítottak egy katolikus bentlakásos leányiskolát, ahova az ír nemesség gyerekei, valamint külföldi, főleg európai diákok jártak. Később helyi diákokat is fogadtak, akik térítésmentesen tanulhattak náluk. Az iskola végül 2010-ben a csökkenő érdeklődés miatt bezárt, és a nővérek egyszerűen már nem tudták fenntartani az intézmény színvonalát.

kép: Kylemore Abbey Church, The Five Graces: Fortitude, Faith, Charity, Hope and Chastity (Állhatatosság, Bizalom, Könyörületesség, Remény, Szűziesség)

A funkcióját vesztett kastély azóta - sok jobb sorsra érdemes történelmi jelentőségű épülethez hasonlóan - most éppen egyszerű turistalátványosságként üzemel, a nővérek azonban maradtak és továbbra is kitartóan dolgoznak a birtokon. Találkozhattok velük, ha meglátogatjátok az épületet, ugyanis sokszor ők maguk kalauzolnak végig a látogatható épületszárnyakon.

Rferenciák és információk a nyitvatartásról, az árakról és programokról itt: http://www.kylemoreabbeytourism.ie/