Hónapok óta tervezgettük a gyerekekkel, hogy meglátogatjuk a Gorey (Co. Wexford) melletti Courttownban az egyetlen írországi fókamenhelyt (Seal Rescue Ireland), és most októberben jött el a napja, hogy végre meg is tettük. Immáron 3,5 éve, hogy az önkéntesekkel működő, nonprofit szervezet megnyitotta kapuit itt a jelenlegi helyszínen, miután Dingle-ben (a sziget nyugati oldalán, Kerry-megyében) egy téli vihar teljesen tönkretette az elődjét. A sziget minden sarkából jelentkező önkéntesek 24/24 dolgoznak annál is inkább, mert rengeteg kölyök van a gondozásukban, akiket 4-5 óránként kell etetni, beleértve természetesen az éjszakai órákat is. A 12 kennel mellett egy konténerépület (ami egyben a konyha/kórház funkciót is ellátja) és három nagyobb medence - ami igazából nem más, mint három óriási gödör nejlonnal bélelve - áll a rendelkezésükre. Mint megtudtuk, a medencéket egyszerűen édesvízzel töltik fel és azokat a kölyköket eresztik be, akik már készen állnak a szabadba való visszatérésre.

Írország partjainál 2 fő fókafajta, a szürke és a közönséges fókák élnek nagyobb számban. Állítólag az európai szürke fóka populáció fele itt, az Ír-sziget partjainál él. A menhely átlagban 60 sérült, elhagyott vagy beteg kölyköt fogad be éves szinten, majd pár hét/hónap rehabilitáció után, mire újra egészségesek és jó formában vannak, vissza is engedik őket természetes élőhelyükre, a tengerbe.

Íme egy közönséges fókakölyök a menhelyen:

Ilyenkor október-november táján tele vannak az ír partok fókákkal. A szürke fókáknak most zajlik az ellési időszak és az első, korai időszakban az anyák sokszor hátrahagyják a kicsiket parton, amíg élelemért mennek. Ugyanakkor a viharos időjárás, az erős hullámzás, a nagyobb hajóforgalom, a kutyák vagy emberek megjelenése a partszakaszon vagy a sziklákon elijesztheti az anyát és elkerülhetetlenül árván maradhat, rosszabb esetben meg is sérülhet a kölyök. És bár a fókák nagyon édesek és "cukik" tudnak lenni emberi szemmel és talán nehéz is ellenállni, ha egy bolyhos bundás kölyök előttünk hever a homokban, mégis álljunk ellen a kísértésnek, hogy megsimogatnánk vagy túl közel merészkednénk. Azon túl hogy haraphatnak is, az emberi szag miatt még az egészséges fókakölyköt is elhagyhatja utána az anyja, aki minden esetben a víz felől fog érkezni (mivel ez a fókák menekülési útvonala is egyben), így különösen figyeljünk rá, hogy véletlenül se blokkoljuk egy fóka útját a tenger irányából!  Az egyik legelső alapszabály, amit még megtanítanak a menhelyen, hogy egy fóka mindig okkal van kint a parton, így véletlenül sem jó ötlet visszatenni őket a vízbe.

Egy kennel és lakója:

Dublinból délre, Gorey felé indulva megálltunk előtte még Wicklow Headnél is túrázni egyet, de arra egyaltalán nem számítottunk, hogy már itt egész fókacsaládokkal fogunk összeakadni. Akármelyik öbölbe tévedtünk le, mindegyikben volt 1-2 kölyök és idősebb fóka is a partokon. Arról nem is beszélve, hogy a parti úton barangolva bárhol is néztünk le a vízre, mindig ránk kacsintott egy kíváncsi fókatekintet a vízből, ami tényleg csak azért izgalmas, mert ez a régió egyáltalán nem olyan elhagyatott és vadregényes, mint a nyugati parton Mayo- vagy Donegal-megye partjai, ahol az óceánparton bóklászva egyáltalán nem ritka esemény egész fókakolóniákba belebotlani. Na fókakolónia azért persze itt nem volt, de ilyen látvány igen:

Szürkefóka-kölyök az anyjával....:) ...meg még egy...

Persze az élet nagy rendező: már a parkoló fele tartottunk, hogy indulunk tovább a menhelyre, amikor a gyerekek egy sziklahasadékban egy láthatóan sérült kölyökre leltek teljesen elhagyatottan. Szegény nagyon zaklatott lett a közeledésünkre, így csak pár fotót csináltunk dokumentációnak, hogy megmutathassuk majd, aztan persze békén is hagytuk. Egyértelmű volt messziről is, hogy egy nagy seb - mint később kiderült harapásnyom - éktelenkedik hátul a nyakánál és se közel, se távol a vízben nem láttuk az anyját...(na persze ettől még később akár meg is jelenhetett volna, hiszen mi max. csak 10 percet töltöttünk azon a parton). Megérkezvén első dolgunk volt átadni róla minden információt,  és egy önkéntes azonnal el is indult hozzá. Ők is megerősítették, hogy egyáltalán nem ajánlatos magánakcióba kezdeni, hogy az ember egyedül bevigyen egy ilyen állatot (ami ugye a mi esetünkben akár logikus lépésnek is tűnhetett volna, hiszen egyenesen a menhelyre tartottunk). De akármilyen cukipofának is tűnnek, ezek egyrészt vadállatok, másrészt szimplán azért, mert mi azt gondoljuk, segítségre van szüksége, előfordulhat, hogy valamit figyelmen kívül hagyunk vagy nem veszünk észre a körülményeiben, amit egy képzett önkéntes azonnal kifigyel. Végül őt a sérülése miatt valóban bevitték még aznap este a menhelyre. Elhoztam nektek is egy fotót róla - itt még a 'vadonban', amikor rátaláltunk:

Ha ti is szeretnétek ellátogatni a menhelyre, érdemes tudni, hogy a hely a közönségnek egész évben nyitva áll (naponta 10-17-ig). Mivel nem túl nagy telepről van szó, a vezetett túra sem tart tovább 10-15 percnél és utána még kedvünkre nézelődhetünk. Kisebb csoportoknál nem fontos az előzetes bejelentkezés, de érdemes előre megérdeklődni, hogy vannak-e bent éppen kölykök vagy van-e a közeljövőben visszaengedés. Belépő nincs, ugyanakkor mivel nonprofit cégről van szó, valamiféle hozzájárulás lelkiismeretünk, szívünk szerint egyértelműen javasolt! Ha máshogy nem, vásároljatok be a gyerekeknek (vagy magatoknak) az ajándékboltban!

Ha önkénteskedni, látogatni vagy adományozni szeretnétek, további információt a weboldalukon találtok: http://www.sealrescueireland.org/

Ha a kölyök egyedül van és a környéken sehol nem látjátok az anyát vagy ha nyilvánvalóan sérült, akkor tanácsért vagy segítségért ezt a számot hívhatjátok Írország-szerte: 087-1955-393 (Sea Rescue Ireland)

Eseményekről, a fókák örökbe fogadásáról, visszaengedési időpontokról ezen a FB-oldalon tájékozódhattok: https://www.facebook.com/sealrescueireland/

Igazán érdemes követni őket, ha Írországban éltek vagy ha szimplán csak érdekelnek a vadon élő állatok, hiszen rengeteg érdekességet is meg lehet így tanulni a fókákról! Most pedig nincs más hátra: izgalmas fókalest és önkénteskedést Nektek!