"A világ leglenyűgözőbb sziklája. ... Egy hihetetlen, lehetetlen, őrült hely, álomvilágunk része." Ezekkel a jelzőkkel írta le George Bernard Shaw 1910-ben a Skellig Michael szigetet. Akkoriban akár 4 órás, az Atlanti-óceán felől érkező hullámoknak és vad széllökéseknek erősen kitett hajóúttal lehetett csak elérni a szigetet, mely 12 km-re fekszik Írország délnyugati partjaitól.
Great Skellig Island (Skellig Michael) - bal oldalon, a zöld sávban, fekete csíkként látható a kunyhókhoz felvezető lépcsősor - photo by Jerzy Strzelecki
Az első szerzetesek a VI. században érkeztek ide, Európa teljesen eldugott nyugati peremvidékére a római és a bizánci birodalom egyházi üldöztetései elől menekülve. Akárhogy is nézzük, emberfeletti teljesítmény lehetett maga az építkezés is. A meredek sziklaszirt déli oldalán, közel 200 méter magasban építették fel kolostorukat, mely hat méhkas alakú kőkunyhóból, 2 kis kőtemplomból és néhány kis teraszból állt. Első lépésben kőfalakat kellett kiépíteniük a meredek sziklaoldalakon, melyekkel kialakíthatták a kolostor alapjait. Egy 600 lépcsőfokból álló, több mint ezer éves meredek kőlépcső vezet fel az építményhez, a mai napig ezt használják a feljutáshoz.
A szerzetesek spártai körülmények között töltötték életüket, a teraszokon termesztett zöldségek, az itt fészkelő tengeri madarak tojásai, valamint a környező vizekből fogott hal szolgált nekik fizikai táplálékul és nemes egyszerűséggel az összegyűjtött esővizet itták. A létszám 12 fő körül volt (véletlenül vagy tudatosan a 12 apostolhoz hasonlóan:).
A IX. században viking támadások érték a szigetet. Valószínűleg azt hihették, hogy értékes kincseket vagy esetleg valami fontos embert rejtegethetnek itt. A kis közösség azonban megmaradt és a legendák szerint az első norvég királyt, Olav Trygvassont (aki maga is viking volt :)) is egy, a szigetről származó remete keresztelte meg 993-ban. A XIII. században Skellig Michaelt elhagyták lakói és a közeli Ballinskelligs-öbölben telepedtek le. Ennek leginkább 2 fő oka volt: egyrészt akkorra az anglo-normann befolyás erősödése átalakította a kelta keresztény, kolostori modellt az egész Ír-szigeten, másrészt az éghajlat is hűvösebbre fordult, erősebb téli viharokkal, ami így még nagyobb kihívást jelentett a Skelligsen élőknek.
A sziget az UNESCO világörökség része, belépő ellenében ma is látogatható. Mivel szezononként korlátozva van a látogatók száma, ezért előzetes foglalás ajánlott. Időjárástól függően 50-90 perces hajóúttal juthatunk el Skellig Michaelre Portmagee kikötőjéből.
kép: Egy távolba révedő lunda Skellig Michaelen, háttérben a Little Skellig
Áprilistól augusztus közepéig a szigeten költik ki tojásaikat a lundacsaládok. Az Észak-atlanti térségben élő madarak akár 6000 példánya is itt időzhet a szigeten ebben az időszakban. Az itt élő lundák egészen Kanadáig elrepülnek, ami kis méretükhöz képest óriási teljesítmény. Skellig Michael mellett található egy másik sziklasziget, Little Skellig, mely közel 32000 szulának és más tengeri madárfajtáknak ad otthont.
kép: Little Skellig a szula-kolóniákkal, háttérben a Skelligs Michael sziget
