Wicklow-hegység, a megunhatatlan: Lough Dan környéke
2017. március 28. írta: Kelta Vándor

Wicklow-hegység, a megunhatatlan: Lough Dan környéke

dsc_0131.JPG

Az idei első igazán vadítóan erős tavaszi nap kicsit messzebb csalogatott minket. A gyerekek vízpartot szerettek volna, de kivételesen nem elégedtünk meg egy tengerparti kiruccanással és valami sokkal eldugottabb helyre vágytunk. Így hát felkerekedtünk, hogy nyakunkba vegyük a Wicklow-hegység azon rejtett szegleteit, amit még egy sokkal borongósabb, hűvösebb és jelentősen ködösebb téli napon néztünk ki magunknak és ahol mindenkinek a vágya egyszerre teljesülhet: irány a Lough Dan egészen szürreális fehér homokos strandja. Szerintetek természetes itt ez a fehér homok vagy idehordták, mint a Guinness-tóhoz? (Erre a kérdésre ugyan nem fogok a cikkben választ adni, de ha ti is szerettek túrázni, nyugodtan olvassatok tovább:)

dsc08895.JPG

dsc_0169.JPG

dsc08909.JPG

Maga a tó bumeráng alakú és Roundwood településtől nem túl messze, egy évmilliókkal ezelőtt gleccservájta völgyben helyezkedik el. Ugyan közel van a Wicklow Wayhez, de nem része, és így is elég népszerű a túrázók, kajakosok körében. ÉNY-ról az Inchavore-folyó táplálja, ÉK-ről pedig a Cloghoge-folyó, ami a híres-nevezetes Lough Taytől folyik ide (erről már itt is írtunk nektek). Délen az Avonmore-folyó vezeti el a vizét. Főleg magánbirtokok veszik körül, ezért túrázás közben számos kapun kell keresztülvágnunk, de a tó ÉNY-i sarka már maga a Wicklow Nemzeti Park része. A keleti oldalán magasodó meredekebb hegyoldalakban vándorsolymok is fészkelnek, így érdemes nyitott szemmel járni és látcsövet is vinni, hogy megfigyelhessük őket.

dsc08858.JPG

dsc08883.JPG

Mivel a Wicklow Way elkerüli, sokkal kevesebben járnak ezen a részen, de a tavak látványa és közelsége teljesen más hangulatot jelent, mintha fent, egy gerincen kaptatnánk végig csúcsról csúcsra a Lough Tay (Guinness-tó) - egy másik posztunk arról itt:) - és Lough Dan felett a Scarrt is érintő túraúton (Scarr-Kanturk túraút; könnyű, hossz kb. 7 mérföld). Persze az is csodás amúgy és ezen a linken találhattok részletes leírást és térképet róla. Van egy nagyobb kör is, maga a Lough Dan - Lough Tay túraút (közepes nehézség; kb. 20 mérföld), ahhoz a link pedig itt.

dsc08875.JPG

dsc08944.JPG

Ha a tó déli végénél lerakjuk az autót (egy egész kicsi, kb 8-10 férőhelyes parkolóról van szó) maga az út egyáltalán nem megterhelő a tó másik végéig. Szinte végig fent a hegyoldalban kanyargunk át a különböző magánházak és birtokok között a tó északi végéhez, ahol az egyedüli kihívást a tőzeglápokon való átjutás jelenti, amiért igazából egy kunkorral meg is kell kerülni a mocsarasabb részeket. A facsoportok, kőből rakott kerítések egyértelműen mutatják a szárazlábbal járható irányt, érdemes figyelni! Ilyenkor tavasszal a sárga sünzanót kicsit ananászos, kicsit kókuszos illata mindent eláraszt a hegyen. Látjátok, milyen sárgák a hegyoldalak mindenfelé? Na, az mind-mind sünzanót:)

dsc_0187.JPG

 dsc08924.JPG

A tó északi végénél a hegyoldalban van egy régi bányabejárat is, ahol a geocaching-rajongók kedvükre keresgélhetnek. Elég meredeken kell felmászni, de ennyi edzés igazán kell a laza kóborlás után:). A bánya nincs lezárva, egy kb. tízméteres kötélereszkedéssel lehet bejutni (persze csak gyakorlott sziklamászó tapasztalattal próbálkozzatok ilyenekre). Maga a geocache a szabadban, a bányán kívül van amúgy, ahhoz semmi szükség lemenni!(Geocache info a helyről itt.GC40T0A )

A bejegyzés trackback címe:

https://keltavandor.blog.hu/api/trackback/id/tr912382653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.