A Wicklow-hegység kapuja, a csodás Powerscourt-birtok
2016. április 28. írta: Kelta Vándor

A Wicklow-hegység kapuja, a csodás Powerscourt-birtok

dsc_0647_1.JPG

Európa egyik legszebb parkja, a Powerscourt-birtok Enniskerry határában, a festői Wicklow-hegység északi kapujában terül el csodás kilátással a napfényben kristályoktól csillogó Cukorsüvegre. Ráadásul ilyenkor április végén már dübörög a tavasz, és ebben a kastélykertben az egzotikus tájak világát idéző liliomfákat, bambuszokat, igazi messze földi különlegességeket is megismerhetünk. A nagy mennyiségű, színpompás virág változatos színeivel és bódító illatával sokakat ámulatba ejt, én egyszerűen imádom!

dsc06214.JPG

A XII. század végén az Anglo-Norman le Poer (Power) család építtetett először kastélyt ezen a stratégiailag igen fontos területen. A ma is álló épület persze jóval később, 1731-40 között Richard Castle német építész tervei alapján készült Írország legnagyobb palladionista stílusú palotájaként. Sajnos 1974-ben a kastély egy tűzvész során jelentősen megrongálódott, és a tulajdonosok csak a 90-es évek végére tudták felújítani a külsejét, valamint a báltermet és a kastélyban működő boltot és kávézót. A kastély mellett természetesen az Írországban szinte elmaradhatatlan golfpálya, és egy luxusszálloda is működik a birtokon.

dsc06258.JPG

Magát a 47 hektáros parkot a National Geographic a világ 3 legszebb kertje közé sorolja a TOP10-es listán, és még ha ezek a listák szerintem erősen szubjektívek is, biztosan senki nem bánja meg, aki egy napsütéses délután felkeresi a parkot. Gyönyörűen ápolt, óriási területet barangolhatunk be kedvünkre, különösen a késő tavaszi, napsütötte időszakban sokféle álomszép növény várja az idelátogatót. A ligetes, eldugottabb részeken például ilyenkor virágzik tömegesen a havasszépe, ismertebb nevén rododendron. Itt élő példányaik különféle színűek (fehér, piros, rózsaszín, izzó vörös....) és nagyságúak, a kisebb magasságú bokortól egészen a terebélyes, ember fölé hajló fákig terjednek változatosságukban. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a rododendron-bokrok színkavalkádja egészen lenyűgöző látványt nyújt.

dsc06507.JPG

A teraszos olasz kertet, mely az épülettől lépcsőzetesen ereszkedik a tóig 1840-ben tervezte Daniel Robertson, és 100 ember 12 éven keresztül építette, alakítgatta a területet, mire elnyerte mai formáját és lépcsőzetességét. A terasz sajátossága, hogy a közeli Brayből hozott gránitból és kavicsokból lett kirakva. A szobrokat a Powerscourt-család tagjai gyűjtötték különböző európai kalandozásaik alkalmával. A kastéllyal szemben fekszik a Triton-tó, közepén egy szökőkúttal, mely a római Piazza Barberini-n lévő szökőkút mintája alapján készült. A tótól pedig akármerre is kalandozunk, szinte minden egyes lépésünkkel új és új meglepetésbe botlunk.

dsc_0595.JPG

A brayi kavicsokból kirakott terasz, háttérben pedig egy szuper jó, meredek gurulóhely :) Tengeribetegek persze bátran kihagyhatják...:)

A tótól balra megbújó japánkert ilyenkor késő tavasszal majd kirobban az azáleák, a japán juharfák, cseresznyék és magnóliák virágzásától: a fehér, rózsaszín, vörös és sárga színek kavalkádja a kis patakokon áthidaló hidakkal és a mohás, árnyas, páfrányokkal benőtt sziklabemélyedésekkel a gyerekeknek és a felnőtteknek is igazi paradicsom. A japánkert egyszerre gyönyörködtet és elgondolkodtat: csak a japán kertekre jellemző, hogy a fáknak szimbolikus jelentése is van. A látszólagos káosz és kavalkád mögött ugyanis tudatos, komplex tervezés bújik meg: fentebbről nézve a kertre megfigyelhetjük, hogy belülről kifelé futó spirális ív mentén tervezték, minden köríven más és más növényekkel vagy funkcióval szolgáló egységek szerint. Ennek szimbolikus lényege, hogy életünk során befelé nézve, magunkból kiindulva fedezzük fel a körülöttünk lévő világot, ahogy az évek múlásával újabb és újabb látószögből nézzük ugyanazokat a dolgokat. Míg ha kifelé tekintünk, akkor egyre nagyobb tudást szerezhetünk a minket körülvevő, folyamatosan változó világból, ami szintén folyamatosan visszahat arra, ahogy magunkat látjuk a világban. Ha készek vagyunk az élet változó áramlatával együtt folyamatosan megújulni, tanulni mi magunk is, és önmagunkba vetett hittel és a világba vetett bizalommal az ismeretlenbe lépni, akkor minden pillanatban megélhetjük az életben rejlő letisztult egyszerűséget és szépséget a maga teljességében.

dsc06515.JPGdsc06522.JPG

Mint már az eddigiekből is kitűnik, a parkban igazából sok különböző kertet láthatunk növekedni: romantikus sziklásat, szabályosat, fallal körülvett virágosat, rózsásat, tündérit, meglepőt, bokrosat, ősfásat, ligeteset, de egy biztos, bármerre is fordulunk a növényi újítások és az ötletesség mindenhol jelen van.

dsc_0538_1.JPG

A kastélytól balra indulva például egy egészen titokzatos, mesebeli kertrészbe jutunk: az 1911-ben épült, ódon Pepperpot Tornyot virágoktól pompázó rododendron-bokrok és Észak-Amerikában őshonos fák veszik körül, és ha elég alaposan szemlélődünk, köztük olyat is találhatunk, melyet maga Mrs. John F. Kennedy ültetett.

dsc06244.JPG

Aki figyelmesen jár-kel a parkban, biztos felfedezi azt a lenyűgözően elegáns növényt, amelynek hatalmas rózsaszín virágai ilyenkor késő tavasszal már messziről virítanak. Mert ha tavasz van, akkor virágzik a magnólia (vagy más nevén liliomfa)! Ez az egyik legfeltűnőbb tavaszi növény, amely hatalmas tulipánra emlékeztető virágával a kertek királynője címre is pályázhatna. A parkban többféle fajtájával is találkozhatunk, virágai akár 20 cm nagyságú kehely formájú virágokká is fejlődhetnek, és áprilisban több héten keresztül csodálhatjuk a fehér, rózsaszín vagy épp ciklámen színű virágjait.

dsc06241.JPG

És ha még ez sem lenne elég, a csodálatos, ezernyi színben ragyogó rododendronok a kert többi részében is szembejönnek majd velünk, hiszen a messze földön híres rododendronvirágzás melegebb tavaszokon már áprilisban kezdetét veszi a parkban és színeivel, valamint bódító illatával ámulatba ejti a látogatókat. Miközben többszáz éves fák tövében a gondozott sétautakon botorkálunk, egy meredek domboldalon  botlunk bele séta közben a "Kedvencek temetőjébe", ahol  a Wingfield család kisállatainak síremlékei állnak. A család egykori kedvencei, vagyis pónik, kutyák, macskák mind itt leltek végső nyugalomra.

dsc06272.JPG

A birtok persze a filmeseket is megihlette, többek között a Monte Christo grófja vagy Laurence Olivier V. Henrik című filmje is itt készült.

dsc_0583.JPG

A kertben kényelmesen barangolhatunk a kavicsos utakon, irányítótáblák is segítik a tájékozódást. A belépőjegy mellé járó kis térképpel könnyebb eligazodni.  Kisgyermekes családoknak akár babakocsival is könnyen bejárható a vadregényes park, kivéve persze talán a zegzugos  japánkertet, mely szűk ösvényeivel és hídjaival, meredekebb, lépcsős oldalfalaival korlátot szab a babakocsizásnak. Jó szívvel ajánlom azoknak, akik kötetlenül, kényelmes tempóban szeretnek barangolni, ráadásul séta közben számos piknikezési lehetőség is adódik, illetve természetesen utunk végén a kávézó klaszikus, olasz kertre néző teraszán is megpihenhetünk a napfényben. Ez iránti terveinket csak a felhőkkel kell megbeszélni, hiszen errefelé néha tavasszal is hiába süt a nap, ettől még nincs meleg, és talán a szél is fúj, így ezt érdemes folyamatosan észben tartani, ha outdoor programot tervezünk Írországban :)

dsc_0607.JPG

És ha már ott vagytok, ki ne hagyjátok az épület emeleti szintjén megbújó babaház-kiállítást, de erről már írtunk Nektek egy külön posztban, amit itt olvashattok: Tara's palace

dsc06534.JPG

Ha a kert után valakinek még mindig marad kedve és ideje, pár percnyi autózással elgurulhat magához a  Powerscourt-vízeséshez is. A Dargle-folyó kicsiny völgyébe egy ferde sziklafalon hirtelen lezúduló vízesés a legnagyobbnak számít a zöld szigeten a maga 127 m-es magasságával. Aki már jött-ment a világban itt-ott és megcsodálhatott különleges vízeséseket, annak szerintem nyugodt szívvel akár ki is hagyható (még ha most ezzel a véleményemmel nem is leszek olyan népszerű), ha csakis emiatt menne oda valaki. Kisebb túrautakon ugyanakkor a vizeséstől bejárhatjuk az egész környéket, sőt itt akár a szigeten már nagyon ritkának számító vörös mókussal is találkozhatunk. Még az Észak-Kaliforniában őshonos örökzöld mamutfenyőket (giant red wood) is telepítettek ide, de mivel az itteniek csak maximum pár száz évesek, a kaliforniai több ezer éves társaikhoz képest még így is nagyon fiatalnak számítanak.

picture-187.jpg

A vízesés persze  a legfőbb látnivalók közé tartozik 1760 óta és érthetően egy közkedvelt családi piknik-hely a térségben. Tudni kell, hogy a vízesés kicsit arrébb, úgy 6 km-re van a kerttől, saját parkoló tartozik hozzá és érdemes előre úgy kalkulálni, hogy mindkét hely (kastély és vízesés) külön belépővel látogatható.

dsc06573.JPG

(A Powerscourt-birtok 18 km-re helyezkedik el Dél-Dublintól, a városközpontból a 44-es járatú busszal lehet könnyedén eljutni, mely kb óránként közlekedik. Autóval 30 perc alatt ki lehet érni Dublin belvárosából.)

Források, referenciák:

Az Ír-sziget (szerző: Kovács Gáborján) - Cartographia 2004 - könyv

http://powerscourt.com/gardens

http://powerscourt.com/waterfall

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keltavandor.blog.hu/api/trackback/id/tr178668336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.