Karácsonyi merülés (40ft beach, Sandycove)
2015. december 28. írta: Kelta Vándor

Karácsonyi merülés (40ft beach, Sandycove)

Szerző: Simonffy-T. Zsuzsa

Az év méltó befejezéseként 2015-ös utolsó bejegyzésünk a hagyományos évvégi, pontosabban karácsonyi úszásról szól. Karácsony napja az íreknél december 25. és a reggeli ajándékbontogatás után az igazán elszántak minden évben bátran nekiveselkednek a tengernek vagy (a nyugati parton) az óceánnak. Na persze - most már én is tudom - ez kevésbé úszás, sokkal inkább csak egy jéghideg mártózás a fagyos hullámok között.

broadsheet_ie_2.jpg

..és ilyen, amikor a nap is kisüt (Forrás: broadsheet.ie)

Gondolom, nem ér senkit meglepetésként a tény, hogy még a legmelegebb nyári napokon is elég bátornak kell ahhoz lenni, hogy az - nem igazán emberi "fogyasztásra" temperált és trópusi adottságairól sem annyira közismert - Ír-tengerbe merészkedjen az ember, így sejthető, hogy a karácsonyi megmártózáshoz ennél még legalább egy picikét (vagy inkább jóval??) nagyobb adag eltökéltséghez van szükség. Rendkívül "eredeti" módon Mikulásnak vagy karácsonyi muffinnak (igazából bármi megengedett, talán kivétel pont a wetsuit:) öltözött emberek "lepik el" a partokat Írország-szerte Galwaytől Sligo-ig, Belfasttól Corkig. Bár természetesen a jelmez egyáltalán nem kötelező kellék.

irishtimes.jpg

Hát igen, így is lehet:) (Forrás: irishtimes.ie)

Az írek nagyvonalúságára oly jellemző adományozás sem maradhat el ilyenkor, a legtöbb helyen ugyanis valami helyi vagy nemzetközi nemes célra való adakozással is összekapcsolják az eseményt. (persze - és ez szintén magánvélemény - érdemes ezt még az ugrás előtt megtenni, mert utána az ember már nem feltétlenül van olyan mentális és/vagy fizikai állapotban, hogy egy forró fürdőn, szaunán vagy neadjisten akár egy hot whiskeyn kívül bármi másra gondolni tudna...:)...Ezzel a szervezők is nyilván tisztában vannak, mert a szárítkozókat lépten-nyomon forró italokkal és étellel várják a partról távozóban...

bizdesk-charity-swim-at-the-forty-foot-mx-5_maxwellphotography.jpg

Bizdesk charity swim at 40ft; az időjárásból látszik, hogy nem 2015-ös a kép:) (Forrás: Maxwell Photography)

Zsoltival mi ketten ugyan csak elhanyagolható résztvevői voltunk ennek a modern karácsonyi hagyománynak, hiszen a 40ft beachen az idei szakadó eső és erős szél ellenére is (ami bevallom, számunkra reggel, a jó meleg ágyból az ablakon kinézve MAJDNEM elég erős kifogásnak tűnt ahhoz, hogy neki se induljunk:) meglehetősen sokan sorakoztak egész délelőtt, hogy belevethessék magukat az idén szinte egészen viharos hullámokkal a partot ostromló, hívogatónak semmiképpen nem nevezhető tengerbe.... És ez a hely csak egyike volt a több tucatnyi helyszínnek, ahol az írek elszántan "víznek mentek" 2015 Karácsonyán..:) Tudni kell, hogy itt Írországban senkit nem tart vissza semmmitől az időjárás. Ha arra hivatkozva lemondasz valamit, az egy nagyon-nagyon üres kifogásnak számít:) Így hát mi is hűek maradtunk saját elhatározásunkhoz és nekiindultunk, különben sem szándékoztunk még egy évet várni a "főpróbára".

broadsheet_ie.jpg

..van, aki így.... (Forrás: broadsheet.ie)

Fokozatos beereszkedésről persze ebben az időjárásban és hullámzásban szó sem lehetett. Utólag azt is belátom, hogy ez a stratégia napos időben sem állta volna meg a helyét (nálam legalábbis biztosan nem), mert a lábfejemnél tovább egyszerűen semmi szín alatt nem lettem volna képes ebbe a fagyos vízbe tovább ereszkedni. Az egész úgy indult, hogy a partra kiérve "nagyvonalúan es előzékenyen" lemondtam a női elsőség jogáról (ha létezne ilyen még egyáltalán) és inkább Zsoltit videoztam, miközben is már a parton ruhástul eláztam egyrészt a szakadó eső miatt, másrészt a hirtelen kicsapodó hullámok miatt...ezzel persze a lehetősége, hogy fürdés után minél előbb újra szárazat vehessek magamra enyhén szólva is szertefoszlott...Na de nézzük a dolgok fényesebb oldalát: nem sokáig halogathatom magam sem az ugrást ezek után, nehogy még ruhástul idefagyjak a partra...

Zsolti, a bátor:) Érdemes megfigyelni a vízből már kifelé igyekvők arcát is:)

Aztán végül persze sor került rám is, és talán jobb is volt, hogy ugrani kellett. Bátran kilépkedtem a szikláig, ahol annyi mindenkit láttam már a legnagyobb természetességgel és lazasággal magam előtt beugrani az elmúlt percekben....mondhatom, igazán senki nem tétovázott itt sokat....Aztán jöttem én....és ahogy a szikla tetején álltam, bevallom nem az volt az első gondolatom, hogy akkor most mindenáron ide bele kéne vetnem magam...valójában arra gondoltam, mennyi ezernyi más lehetőségem lenne még ezt a percet valami teljesen másra használni, valami sokkal-sokkal melegebb helyen..... de a vízből egy GoPro-kamerás srác (aki szinte minden ugrást felvett) olyan lelkesen bíztatott, hogy hirtelen visszarántott a pillanatba és többé nem volt visszaút...Különben is már így is kellően átfagytam (4 fok volt), mit számíthat nekem még egy kis vízbe loccsanás...sőt, "talán ott melegebb is van"- gondoltam, "legalább átmelegszem az úszástól!"...így hát elrugaszkodtam...

gardswim.jpg

Gardaswim egy korábbi évből az egyik légnépszerűbb karácsonyi fürdőhelyen (at 40ft beach,Dun Laoghaire) (Forrás: independent.ie )

AAAAAAAA...és hááát!! ...mit is mondjak?? ..amikor becsapódtam a  vízbe, és hirtelen megéreztem jéghideg ölelését, még a lélegzetem is elállt! ..megvallom, ilyen sokkoló, csontig hatoló, hirtelen hidegre valahogy messze nem számítottam.... Persze, világos: az uszodában szoktam vízbe ugrálni meg a mediterrán Adriába vagy az átforrósodott Balatonba nyáron, nem a fagyos-szeles Ír-tengerbe télvíz idején:)...A fejemben gyorsan átfuttattam a prg-kat, frissítettem a túlélő-szoftvereimet és megengedtem a végtagjaimnak, hogy ha kicsikét is, de mozdulni tudjanak! Nem értettem, emberek körülöttem hogyan képesek mozgatni a végtagjaikat olyan formában, hogy egészen szabályos gyorsúszótempóval határozottan haladnak az áhított irányba......az alig 10-15 m-nyire tűnő kijárat hirtelen ugyanis beleveszett a végtelen messzességbe és a karjaim alig akartak engedelmeskedni....... Az egész a másodperc tört része alatt futott át az agyamon, miközben a testemet hirtelen elárasztó endorfin is működésbe lépett, és megértettem, hogy lehet függővé válni a rendszeres téli úszásoktól... Amint kijöttem, inkább újra ugrottam...és már egyáltalán nem éreztem a hideget...de ez ugye akkor is becsapós, mert az endorfin-dopamin-koktél hatása hamar alábbhagy.. Ahogy kiértem a partra és vártam volna a megkönnyebbítő kijövetelt, csak még jobban átjárt a hideg, ahogy a szél is az arcomba csapott...így belegöngyöltem magam egy esőtől már félig eláztatott törülközőbe és irány az autó. Útközben meleg teát nyomtak a  kezembe, ami persze nagyon jól esett, mondhatnám életmentő volt, és persze mi is keszültünk: az autóban is várt ránk egy termosz...:)

terry_mcdonagh.jpg

forrás: Terry Mcdonagh

Egy biztos, a kalanddal teljesen újjászülettem és amíg a hideg vízben evickéltem, gondolatban lehetőségem nyílt az elmúlt évből elengednem mindent, ami már nem szolgál a legjobb úton-módon.. Mindennek és mindenkinek megbocsátottam, ha lett volna bennem egyáltalán harag vagy neheztelés, azt szélnek eresztettem és így újjászületett, letisztult lélekkel és szellemmel nézek a 2016-os év kalandjai és kihívásai elé, ami igazán felemelő érzés! 2016-ban pedig - ilyen időtávlatból legalábbis még nagyon csábítónak tűnik az 5let - újra ugrom:) Jöttök ti is?

 2015 - szintén 40ft; itt meg tudtok hallgatni nehány indokot (már ha egyáltalán kell olyan), ki miért ugrik (Forrás: independent.ie)

A bejegyzés trackback címe:

https://keltavandor.blog.hu/api/trackback/id/tr398206636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.