Skerries, kilátással a tengerre
2015. szeptember 10. írta: Kelta Vándor

Skerries, kilátással a tengerre

dsc03805.JPG

Skerries egy elragadó kisváros Dublintól északra. Napsütéses nyári időben hosszú, homokos tengerpartja tele lesz nap- és vízimádó családokkal. A kisváros partjaitól 1-2 km-re keletre egy 3 kis szigetből álló szigetcsoport található: a St. Patricks-, a Colt- és a Shenick-sziget (ez utóbbiról részletesebben is olvashattok egy korábbi posztunkban: http://keltavandor.blog.hu/2015/06/04/atkeles_a_roka-szigetre_skerries). A szigetek háborítatlanságuknak köszönhetően kedvenc fészkelőhelyei számos tengeri madárfajnak (pl. pólingfélék, kormorán, lunda, heringsirály, halászsirály, kagylókapó stb...) és szervesen hozzátartoznak a város látképéhez és történelméhez.

dsc09567.JPG

A St Patrick-szigetet (Inishpatrickot) a helyiek csak Templom-szigetként emlegetik. Arról híres, hogy állítólag St Patrick itt kötött ki először, amikor misszionáriusként visszatért Írországba. Egy XII. századi templom és kolostor maradványai máig megtalálhatóak a szigeten. A Holmpatrick nevű monostort még az 1200-as években telepítették át Inishpatrickról a szárazföldre. Az eredeti épületből csak pár csempe és néhány sírkő maradt fenn, de még mi is keresztül nézhetünk az utolsó megmaradt ablakkereten, ahol a helyiek szerint egy püspök alakja rajzolódik ki.

window-church-island-003.jpg

kép: Inishpatrick püspöke:)

A legenda szerint, amikor a szent megérkezett a szigetre, egy kecske szegődött hozzá, aki elláta őt tejjel. St Patrick a szigetről járt át téríteni az embereket a szárazföldre. Egyik alkalommal, amíg éppen térítői munkáját végezte, a falubeliek meglátogatták a szigetet és ellopták a kecskéjét, megölték, megsütötték és jóllaktak belőle. Amikor St Patrick visszatért, sehol nem látta a kecskéjét és annyira dühbe gurult, hogy 2 lépéssel a szárazföldön termett: az első lépése a Colt-szigetre vitte, a második Red Islandra, ahol rögtön találkozott is a skerriesiekkel. Azok ugyan próbálták tagadni, hogy látták volna az állatot, de megszólalni sem bírtak, amikor a kecske kiszólt a gyomrukból. Akkor tért csak vissza a hangjuk, amikor bevallották a szentnek az igazat szeretett kecskéjéről.

dsc03804.JPG

A legendából elhíresült lábnyomot a mai napig lehet látni Red Island sziklájában, és a hagyomány szerint, ha 3 ujjadat (az ír lóhere mintájára) beleteszed a lábnyom vizébe és titokban kívánsz valamit, az valóra válik. Akármi is történt anno a kecskével, a kecske, mint szimbólum számos helyen visszaköszön a város klubjainak emblémáiban. A városlakók is már számtalanszor bocsánatot kértek a szenttől őseik tettéért. Ha valakit Skerries Goat-nak becéznek, annyit bizonyosan lehet tudni róla, hogy a város elismert alakjai közé tartozik.

print.jpg

kép: Red Island lábnyoma

Az első kikötői mólót Skerriesben már 1496-ban megépítették, a halászat a XVIII. században élte virágkorát. Az 1700-as évek végén számos hajóépítő műhely is működött a környéken, akkoriban a halászcsaládok még maguk készítették a halászathoz szükséges hálókat is. Mára már nagyon kevés hajó használja a kikötőt, de érdemes például felkeresni  a Skerries Seatours hajóját a környékbeli szigetek és ritka madár- és élőviláguk felfedezésére  (Lambay Island, Rockabill Lighthouse, St Patrick Island). (infok: http://www.skerriesseatours.ie)

dsc03809.JPG

A város egyik fő érdekessége a régi malomépületeket bemutató skanzen, ahol megnézhetünk 2 restaurált szélmalmot és egy vízimalmot is. A XVI. század óta van malomipar a városban. A vízimalom még ma is működőképes állapotban van. Ha kedvünk támad, akár a saját lisztünket is megőrölhetjük a forgó malomkövekkel. Bár 1840-től pékség is üzemelt itt, a malmok mára már csak ritka mementói Írország XVI-XIX. századi ipari hagyatékának.

dsc_0044_1.JPG

Skerries környékén több Martello-toronnyal is találkozhatunk, ezek 1805-ben épültek partvédelmi céllal. A tetőn lévő ágyukat még a XIX. század végén eltávolították róluk. A Red Island-i tornyot évtizedekig a parti őrség használta, majd magántulajdonba került.

dsc03833.JPG

A városhoz egészen közel fekszik az Ardgillan birtok (http://keltavandor.blog.hu/2015/04/18/ardgillan_birtok_a_tenger_felett),  érdemes a 2 programot egy napba sűrítve összekötni. A város és környéke bőven kínál lehetőséget szörfözésre, vitorlázásra, kiteszörfözésre, golfozásra, motorozásra is (1930 óta itt rendezik Írország egyik leghíresebb motorversenyét, a Skerries 100-at is).

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keltavandor.blog.hu/api/trackback/id/tr1007767044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

travelcar 2015.12.05. 23:34:19

Nagyon örültem, mikor megtaláltam ezt a honlapot.
A lányom kilenc éve él Írországban, elkerülhetetlen, hogy ne alakuljon ki az emberben fokozott kíváncsiság, érdeklődés az ország iránt. Évente járunk ki, ami ugyan nem sok, de ennyi idő alatt volt lehetőségünk bejárni az országot. Galway-től Dublinig autóval, rengeteg helyet érintve, megnézve.
Jelenleg a lány Skerriesben él, ezért figyeltem fel a cikkre. Blog, bocsi.
Egy hete jöttünk haza. Az egyik este a Raff's on the Corner nevű étteremben vacsoráztunk, ahol mindenki a saját forró kövén sütötte meg az asztalnál a saját steak-jét, saját ízlése szerint. Persze a tálcán a mártások, a saláta és a kívánság szerinti különféle sült burgonya, hagymakarika is ott volt. Mivel a kő nagyon forró és a szaftos hús forró leve igencsak spriccel, kedves kis "partedlit" is felszolgálnak a steak-vacsorához, csokornyakkendős, fehér-inges verzióban. Rendkívül kellemes volt a hangulat, igaz az írek nem nagyon fűtenek a novemberi 10-12 C-os időjárásban, még jó, hogy a forró kő felmelegített minket. Egy másik napon innen két percre remek élő ír zenét hallgattunk remek sörök kíséretében.
(Nealon's)
Hangulatos, szép ország, szép helyek. Hát nem olcsó, de ha már rászánjuk magunkat...

Hát ennyi St.Patrick híres helyéről. (aki walesi votl)
De ez nem számít, itt mindig jól érezzük magunkat!
Slainte (slawn-cha)!

Kelta Vándor 2015.12.07. 00:10:49

@travelcar: Nagyon koszonjuk ezt a lelkes kommentet:)...az ettermet pedig mi is kiprobaljuk, jol hangzik!