Felfedezők nyomában: lélek és szellem szabadsága
2015. április 30. írta: Kelta Vándor

Felfedezők nyomában: lélek és szellem szabadsága

Szerző: Simonffy-T. Zsuzsa

Mára, azt hiszem, egy igazán izgalmas témát választottam és habár Athy városába látogatunk veletek, kivételesen mégsem magán a városon lesz a hangsúly. Hiszen akiről most szó lesz, igazán otthon érezte magát ezen a földgolyón még a legvadabb és legszélsőségesebb körülmények között is, bármerre is vetették őt az óceán hullámai.  Mai írásomban egy igazi, bátor sarkkutatóról, egy igazán inspiráló, mindig újabb és újabb megoldásokat és lehetőségeket kereső, az emberi lelket mélységében is ismerő, karizmatikus vezetőről lesz szó, a számomra örök kedvenc Sir Ernest Shackletonról. Első vele foglalkozó cikkünkben (mert lesz több is, hiszen garantálom, hogy többször fogok rá ürügyet találni:) a híres felfedező életét mutatjuk be nektek, hogy aztán később, majd egy másik írás keretén belül egy még izgalmasabb útjára is elkísérhessük őt, mely ha nem is úgy alakult, ahogy eredetileg képzelte, mégis levezényléséről és túléléséről méltán vált ő is, és egész csapata is világhírűvé.

kw693721.jpg

kép: Sir Ernest Shackleton

Kevesen tudják róla, hogy Shackleton Írországban, pont itt, Athy városának közelében (County Kildare) látta meg a napvilágot 1874-ben, egy tízgyerekes család második gyermekeként. Ír származású anyja mellett apja egy, a XVIII. században Írországba áttelepült angol család leszármazottja volt. A felmenők nyitott szellemiségéről árulkodik, hogy Ernest egyik őse multikulturális iskolát alapított a térségben még a XVIII. században, ahonnan később olyan ismert személyiségek kerültek ki, mint James Napper Tandy (1740-1803, híres ír politikus), Edmund Burke (1729-1797, filozófus, politikus, szónok, író), Cardinal Paul Cullen (1803-1878, ókori nyelvek szakértője, első íro-i bíboros) és Mary Leadbeater (1758-1826, Shackleton nagynénje, híres írónő).  Talán még árnyaltabban érzékelhető, hogy ez a kezdeményezés mennyivel előzte meg  korának gondolkozásmódját, ha tekintetbe vesszük, hogy Írország erős egyházi dominanciájú iskoláit (főleg katolikus) a nyitott szellemiségű, holisztikus és multikulturális gondolkodást képviselő iskolák csak mostanában, a XX. század végétől kezdik kiegészíteni mind az alap-, mind a középszintű oktatásban.  Az oktatáson túl a Shackleton-család már áttelepülésük kezdetétől a térség üzleti és mezőgazdasági életében is aktív szerepet vállalt. Shackletonnak magának 8 lány és egy fiútestvére volt. Családjában Ernest maga is kifejezetten haladó szelleműnek számított, lánytestvéreit pl. arra ösztönözte, hogy legyen saját hivatásuk, így közülük felnőttkorukban többen is szülésznőként, vámtisztként, művészként és íróként tevékenykedtek.

dsc03715.JPGkép: Athy városa a mai időkben

A család Shackleton 10 éves korában költözött át Londonba és ő maga csak itt kezdett először iskolába járni. 13 éves korától egy bentlakásos fiúiskolába került, de nem nagyon bírta az iskolai kötöttségeket. Nem kedvelte sem az iskolát, sem a tananyagot, szeretett földrajzához méltatlannak tartotta, hogy csak névlistákat kell magolnia, ezért 15 évesen elhatározta, hogy tengerre száll, és ezáltal a gyakorlatban éli ki a földrajztudomány, a bolygó és a felfedezések iránti szenvedélyét. Apja, bár nem tetszett neki az ötlet, nem is állta útját. Tinédzserként a kereskedelmi flottához került, és a Csendes-óceánon hamar elsajátította a navigáció tudományát, majd a húszas éveiben Robert F. Scott Discovery-expediciójához (1901 – 1904) csatlakozott. Tanulva a korábbi expedíció hibáiból és mulasztásaiból 1907-ben már vezetőként tért vissza a Nimród-expedíció élén, és 1909 januárjában az addigi legkisebb távolságra közelítették meg a Déli-sarkot, eljutva egészen a déli szélesség 88° 23′. fokára. Ezért a teljesítményéért visszatérésekor lovaggá ütötték.

kem0e2_406_l.jpgkép: Shackleton iránytűje, melyet az 1907-1909-es Nimród-expedíción használt, amikor az addig ember által legdélebbi pontra eljutottak

Miután 1911-1912-ben a norvég Amundsen és a brit Scott egymás után elérték magát a Déli-sarkot is, ez a kihívás Shackletont így már nem is éltette tovább.  Új célként nem csak elérni akarta a sarkot, de annak érintésével át is szeretett volna kelni a teljes kontinensen. A Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció 1914-ben útnak is indult.  De mivel hajójuk, az Endurance még a kontinens elérése előtt belefagyott  a Weddel-tenger jegébe, majd teljesen meg is semmisült, a csapatnak el kellett hagynia a hajót, és célt változtatni: innentől a túlélés és hazatérés lett maga az elsőszámú kihívás. (Az Endurance-expedíció majd egyik következő írásunk külön témája lesz.) Shackleton és társai megmenekültek és sokak szerint igazi hírnevét is ennek a  másfél éves történetnek köszönheti, expedíciója ugyanis a mai napig mintapéldája számos vezetéselméleti kurzusnak.

endurance_stuck.jpgkép: Az Endurance a Weddel-tenger jegébe fagyva (by Frank Hurley - az expedíció fotósa)

Utolsó, negyedik expedicíójára 1921-ben indult (Shackleton-Rowett exp.), de a Dél-Georgia szigeten, azon a  szigeten, aminek elérése egykor varázslatos megmenekülésüket jelentette, 1922-ben szívrohamban meghalt és felesége jóváhagyása által ott is lelt végső nyugaloma.

Az Athy városának örökségét bemutató kiállításon magán a múzeumon belül az állandó Shackleton kiállítás csak egy részét képezi a környék kulturális jelentőségét bemutató tárlatnak. Különlegesség pl. egy eredeti szán az elhíresült transzantarktiszi expedicióról, és egy 15-láb hosszú modellje a Weddel-tengerbe fagyott, híres hajójának, az Endurance-nak. A fennmaradt korabeli  fényképek által a kiállítás betekintést enged a család életébe is.  Különlegességként, a brit birodalmi transzantarktiszi expedíció ausztrál fotósának, Frank Hurley-nak  köszönhetően igazi mozgófilmet is nézhetünk 1914-ből, vagyis 101 évvel ezelőttről!

963061-endurance.jpgkép: Transzantarktiszi-expedíció, csapatmunka, 1914-1916 (by Frank Hurley)

A Shackleton-kutatók közül sokan ír örökségének tudják be azt a  végtelen empatikus és önzetlen érzékenységét csapattársai és mindenkori környezete iránt, mely vezetőként puszta kisugárzásával és optimizmusával hitet tudott adni a legszélsőségesebb, legkilátástalanabb körülmények között is és bármilyen társaságban a többiek fölé emelte őt. Ezt én nem tudom megítélni, egyet viszont tisztán látok: a mai ír iskolákban a szociális érzékenység, az empátia, az érzelmi intelligencia, a másik emberhez (nemtől, kortól, rangtól, vallási hovatartozástól, bármiféle egyéb különbségtől függetlenül) való tiszteletteljes, nyitott hozzáállás legalább olyan fontos helyen szerepel egy-egy diák tanulmányaiban és fejlődésében, mint maguk a témakörök vagy tantárgyak. A félévi szóbeli értékeléseknél (kiemelt szempontok alapján) részletekbe menően tárgyalják meg már a kisiskolások szüleivel is (ezt és minden mást is kizárólag négyszemközt!), hogy gyermeke hogyan reagál bizonyos helyzetekben, amikor társai segítségre szorulnak vagy érzelmileg kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek, és mennyire képes a közösség szempontjait szem előtt tartva gondolkodni és cselekedni, ha éppen arra van szükség. Az írek jövőre vonatkozó konstruktív és optimista hozzáállása pedig alapban is köztudott:) Ha ez örökség, hát legyen az, engedjük, hogy lehessen mindenkié!

dsc03717.JPGkép: "sweet" Athy ma :)

 Referenciák, linkek:

 http://www.athyheritagecentre-museum.ie/

http://www.shackletonmuseum.com

http://www.sght.org/shackleton

http://en.wikipedia.org/wiki/Ernest_Shackleton

A bejegyzés trackback címe:

https://keltavandor.blog.hu/api/trackback/id/tr487408116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.