kép: A Kőmosó-szurdok, két oldalán a vasalt utakkal, jobbra pedig a Cseszneki vár

Még mindig Magyarországon bóklászunk, ezúttal irány a fenséges Bakony és a szédítő cseszneki sziklafalak. A honfoglalás után a Bakonyerdő, és így Csesznek is királyi birtok volt. Az óriási erdőségeknek köszönhetően a fafaragás és a szénégetés fontos szerepet játszott a térség fejlődésében. A faluképet egyértelműen a XIII. században épített vár uralja. Az erődítmény az 1241-42-es tatárjárás utáni időszakban épült. A sziklacsúcs  védelmi szempontból tökéletes helyszín volt erre. A török hódítások idején végvárként volt fontos szerepe, majd a háborús idők elmúltával az Esterházy család birtokába került, akik egy barokk kastéllyá alakitották át. Az 1700-as évek végéig volt használatban, míg egy földrengés és egy tűzvész lakhatatlanná nem tette.

A falu  katolikus templomát 1850-ben szentelték fel és itt található a Bakony egyik legrégebbi, még középkori eredetű harangja is. A bakonyi falu kiválóan alkalmas a sokrétű kikapcsolódásra akár csak egyszerű falusi környezetre, a természet közelségére, akár aktívabb pihenésre (lovaglás, túrázás, kirándulás, ferrátázás, sziklamászás) vagy kulturális programokra (a cseszneki nyár rendezvényei, várfesztiválok, Veszprém, Pannonhalma, Zirc közelsége) vágyunk, és kedvünkre meríthetünk mindegyikből is egy keveset. Kisebb-nagyobb túrautak is átszelik magát a települést is, ezekről részletesebben a faluban kitett helyi térképeken vagy saját turistatérképeinken tájékozódhatunk.

kép: Rövid séta a szurdok bejáratáig

A településről könnyedén megközelíthető maga a Kőmosó-szurdok, ahol ún. vasalt utakon is mászhatunk kedvünkre.  (A vasalt utak - más néven via ferrata vagy klettersteig - olyan biztosított, kiépített utat jelent, mely legtöbbször hegyoldalak kitett párkányain, sziklafalain és éles gerincein halad. Az előrejutást mesterséges fogásokkal, lépésekkel, létrákkal, hidakkal segítik és a legtöbb helyen drótkötél is húzódik a mászóútvonal mentén.) Ha valakinek csak ott, spontán támadna kedve kipróbálni a ferrátázást, helyben is bérelhet felszerelést (http://www.vasaltutak.hu/) gyerek és felnőtt méretben is egyaránt. És persze érdemes olyan öltözetben nekivágni, ami igazodik az aktuális időjáráshoz. Meleg nyári napon nagyon jól esik a napfénytől elzárt szurdokban, a hűsítő levegőn előkészülni. Maga a mászás ilyenkor azonban jobban igénybe is veszi az embert, vigyünk magunkkal rengeteg folyadékot minden időben, de forró napokon értelemszerűen kétszer annyit még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy 20-30 perc alatt végzünk a kinézett útvonallal. Mi például szinte teljesen egyedül voltunk a pályákon, de hétvégén vagy mozgalmasabb napokon várakozásra kényszeríthet a pálya telítettsége is akár még az indulásnál, akár fent a naposabb részeken, és ez független a saját ügyességünktől vagy gyakorlottságunktól. Azt is vegyük figyelembe, hogy esős napok után nagyon saras tud lenni a szurdok maga, ahonnan indulnak a pályák. Itt Cseszneken 3 különböző útvonalon mászhatunk, mindegyik más-más nehézségű.

kép: Hosszú harántolás a C-úton

Ostromlók útja - C nehézségű

A várhegy oldalában mászunk felfelé a szurdokból, meredek indulással és egy kötélhíddal (gyerekeknek túl magas, ők alul át tudnak gyalogolni az ösvényen) hamar kiérünk a délutáni napsütésnek kitett déli falra. A falon oldalazva magasan a lombkorona szint fölött viszonylag sima sziklafalon vezet át az út, de mindig találunk kisebb-nagyobb lépéseket és fogásokat. A drótkötélbe is lehet kapaszkodni, ehhez érdemes valami védőkesztyűt is használni. Gyerekek is nagyon élvezik ezt az utat, de ha félnek a magasságtól, ne induljunk el velük, mert többször a sima, függőleges falon megyünk, ahol a lábunknak perem is alig van és pont az oldalazó szakaszban vannak azok a részek, ahol a párkány-kötél távolság túl magas egy 100-110 cm-es gyereknek és a lépéstávolságok is felnőttre vannak méretezve. A mieink örömmel vették ezeket a kihívásokat, de amikor pl. egy évvel ezelőtt másztunk velük (4 és 6 évesek voltak és ugye értelemszerűen alacsonyabbak is, mint idén), a nagy melegben ezeken a szakaszokon voltak a holtpontjaik. Megálltunk, pihenőt tartottunk egy alkalmas párkányra kiülve, ettünk-ittunk és úgy indultunk újult erővel a "számukra lehetetlennek" ítélt szakaszon, amit így feltöltekezve már simán vettek. Idén már büszkén mondták a végén, hogy egyetlen megálló és pihenő nélkül vették az akadályokat. Az oldalazó szakasz után ismét meredeken felfelé fordul az út, ahol becsatlakozik az E-ferráta is és egy könnyű szakasszal érünk fel a várhegy oldalába. Innen 5-10 perc alatt visszasétálhatunk az árnyas szurdokba vagy akár indulási helyünkre.

kép: Kis pihenő a C-úton

Várpanoráma út - D nehézségű

Egyértelműen nehezebb, mint a C, sokkal több és hosszabb függőleges falu szakasz van benne viszonylagosan kevesebb lépés lehetőséggel és kapaszkodóval, de nagyon élvezetes mászásélményt nyújt akár teljesen kezdőknek is. Árnyasabb (mindig nagy nyári melegben másztunk eddig), így nekem például kevésbé tűnt megerőltetőnek, plusz egyértelműen izgalmasabb technikailag. Az indulás nagyon közel esik a szurdok bejáratához, melyen lent a pataknál kezdünk meredeken felfelé. Aztán oldalazva a völgy árnyékos oldalán mászunk majdnem végig a lombkorona szint alatt, csak a legvégén érünk ki egy nyitottabb sziklára a völgy fölé. A fentebbi szakaszokról gyönyörű a kilátás a várra, érdemes néha megállni és fotózgatni a hátunk mögé is, ha valakinek van kedve és energiája is hozzá:) Többször futunk bele függőleges szakaszokba, de mindig jön utána egy határozottan könnyedebb rész, ahol tudunk szusszanni egyet. Julcsi, a 7 éves lányunk rettenetesen élvezte ezt az utat  és mindent megoldott maga... Gergővel, aki 5 éves már macerásabb volt, sokszor kellett helyette is csatolni és fizikailag is segíteni neki a mászásban egyes függőleges, áthajló szakaszokon. Ezzel együtt is nagyon élvezte, de a vezető itt sokkal jobban elfáradhat, mint a gyerek maga, ami a nehéz, visszahajló vagy függőleges részeken extra kitartást és erőt igényel.

kép: A D-út eleje alaposan megdolgoztatja karizmainkat

Tálas Zoltán emlékút - E nehézségű

Viszonylag rövid ferrata, a Kőmosó-szurdok legbelső részéből indul. Nem annyira könnyű megtalálni az indulási helyet. Ahogy megyünk felfelé a völgyben a D-pálya lejöveteléhez közel találunk egy kis kiszélesedést piknikasztallal, majd egyenesen keresztezzük a patakmedret és bal kéz felé fordulva kövessük a kis ösvényt, ami egy kicsi barlang-bejárathoz és beljebb a sziklafalhoz vezet. A ferrata eleje és középső része jelenti a legnagyobb kihívást, ahol egy 15-20 méter hosszú függőleges, helyenként áthajló sziklafalat kell leküzdenünk anélkül, hogy magán a falon lennének természetes kapaszkodók vagy lépések, így mászásnál leginkább csak a drótkötélre hagyatkozhatunk. Ez a pálya a legfelső szakaszán becsatlakozik a C-út legutolsó, felfelé tartó végébe.

kép: Egy nehéz függőleges rész a D-úton

Ha ti is erre csavarognátok, mindenképp próbáljátok ki a pályákat, izgalmas kaland lesz. Jó Bakonyozást nektek is.