A "kastély" jellegzetes példája az ír egytornyos várépítészetnek, hasonlókba könnyedén belefuthatunk szerte Írország nyugati vidékén bármerre csalinkázunk is. Számos jómódú, földbirtokos család élt ehhez hasonló építményekben a XV-XVI. század folyamán, a felsőbb szintekről könnyedén be tudták látni szinte az egész birtok területét és a torony természetesen védelmi célokat is szolgált. Az aughnanure-i ezek közül is az egyik legmagasabb.

kép:The watchtower, mely egykor a belső várfal sarokpontja volt

A Drimneen-folyó partjára épült vártorony helyét meglehetősen jól kiválasztották: mivel a folyó a sziklák alatt tört utat magának, a sziklára épített vár ellátása a folyó felől könnyedén megoldható volt, a hajók akár közvetlenül a kapuig is be tudtak úszni. A kastély a Corrib-tó vidékét uraló O'Flaherty klán egyik erőssége volt, a klán a normanokkal és a galwayiekkel is szinte állandó háborúskodásban állva innen az akkori legfontosabb vízi útvonalat ellenőrizhette.

kép: Az épület belső kialakítása

Maga az épület hatszintes, a legalsó szintet általában csak raktárnak használták és egy őrbódé is található itt. A felsőbb szintekre csigalépcsőn juthatunk tovább. Az óramutató járásával egyezően tekeredő szűk lépcsőn a harc egyértelműen a védők számára kedvezett, hiszen a lentről jövők sokkal nehezebben tudtak jobb kezüket használva kardozni.

A ház ura a felsőbb szinteken rendezkedett be, a vár viszonylag könnyen védelmezhető volt. Ezt a célt szolgálta a legfelsőbb szintekre épített lőréses gyilokjáró és a keleti sarkokon az épület síkjából kiemelkedő két bartizán is, mely kifejezetten a bejárat védelmét biztosította.

kép: A bartizánok a torony keleti oldalán

Egy különálló épület adott otthont a vendégek fogadására szolgáló teremnek, mely a folyó fölé beívelő sziklára épült és melynek nagyobb része mára már a sziklaboltozattal egyetemben be is omlott. Érdekessége viszont, hogy állítólag egy rejtett csapóajtón át egyszerűen meg tudtak szabadulni a nem kívánatos vendégektől: egyszerűen a terem alatt futó folyóba ejtették őket.

kép: Lőréses gyilokjáró a legfelső szinten

Az épület 1963 óta nemzeti tulajdon. A kastély azonban ma leginkább denevérek otthona, legalább 3 különböző faj is otthonra talált benne, velük azonban napközben nemigen találkozhatunk. Lovakkal viszont annál inkább tele van a környék:)