Sir Ernest Shackleton Múzeum, Dun Laoghaire
2015. május 29. írta: SimonffyT Zsuzsa

Sir Ernest Shackleton Múzeum, Dun Laoghaire

Sajnos vagy nem sajnos, menthetetlen Shackleton-rajongó vagyok és mint ilyen, újra örök kedvencem, vagyis Sir Ernest Shackleton lesz a témánk, akit már megismerhettetek egy korábbi bejegyzésünkből is (Felfedezők nyomában: szellem és lélek szárnyalása - 2015 április).  Amikor meghallottuk, hogy Dun Laoghaire-ben, a róla elnevezett múzeumban egy igazán különleges tárlatot lehet megtekinteni az 1914-es transzantarktiszi expediciójáról, kapva kaptunk az alkalmon! A 28-tagú legénység tagjaként egy zseniális ausztrál fotós, Frank Hurley utazott megörökíteni az expedíció fontosabb pillanatait. Zsenialitása sokrétűségében es spontaneitásában is rejlett, hiszen a hajó mindennapi életében ő is ugyanúgy részt vett, mint bárki más. Hála elkötelezett munkájának a 100 évvel ezelőtti expedícióról annyira éles, jó minőségű és művészi fotók/filmek maradtak fent, hogy szinte azonnal belerepít a végtelen, csillogó fehérségbe. Varázslatos élmény bepillantást nyerni egy 100 évvel ezelőtti világ és ráadásul egy ilyen különleges térség és utazás mindennapjaiba. Mintha egy igazi dimenziókapu nyílna meg a látogatók előtt. Szinte a fedélzeten (aztán a jégen) érezhetjük magunkat a legénység nem mindennapi hétköznapjaiban. Akinek van módja rá, és érdekli a téma vagy csak a fotózás, mindenképpen keresse fel a tárlatot!

930231-111021-frank-hurley.jpg

 kép: Az Endurance a Weddel-tenger jegébe fagyva; photo by Frank Hurley (1885-1962), az expedíció fotósa

De lássuk, mit tudhatunk az útról:

A Déli-sark felfedezésének aranykorát zárja le Shackleton vállalkozása (1914-1916), amikor társaival a Birodalmi Transzantarktiszi névre keresztelt expedícióval a földrész egyirányú átkelését tűzte ki célul, a Weddel-tenger felől.

dsc_0022.JPG

 kép: Shackleton kézzel rajzolt vázlata az exp-ról, 1914. március; forrás: Beau Riffenburgh - Királyi Földrajzi Társaság: A felfedezés élménye című könyve

A terv szerint az akkor még részben feltérképezetlen és ismeretlen kontinens másik oldalán, a Ross-tenger felé távoztak volna egy másik, később induló és ott rájuk várakozó hajóval, mely a szárazföldön, a tervezett útvonal mentén élelmiszer-raktárakat létesített volna a Déli-sark felől gyalogosan érkező csapatnak.

shackleton-crew_2441744k.jpg

kép: Az Endurance legénysége, photo by Frank Hurley (1885-1962), az expedíció fotósa

Shackleton az expedícióhoz a Polarist választotta, melyet a család ősi mottójához hűen keresztelt át Endurance-nak ("By endurance we conquer"). A hajó egy norvég hajókészítő műhelyben látta meg a napvilágot 2 évvel az expedíció előtt és eredetileg az északi sarkkör körüli vizekre szánták turistahajónak jegesmedvelesre.

71949224-1b48-43ec-ae08-163a91e71ef0-2060x1282.jpegkép: Részletek az Endurance-ról

1914 augusztusában hagyták el az angliai partokat, (éppen pár héttel azután, hogy Anglia belépett a "nagy" háborúba), és 1914. december 5-én búcsúztak utolsó kikötőjüktől, a Dél-Amerikához tartozó Dél-Georgia szigetén, hogy végre délre hajózzanak a fehér kontinens birodalmába. Alig 6 hétnyi hajózás után, csupán 1-2 napi hajóútra az elérendő szárazföldtől az Endurance a jég fogságába esett (1915 január) és közel 10 hónapon keresztül sodródtak észak felé a jég szorításában a Weddel-tengeren, kitartóan reménykedve a kedvezőbb időjárásban és a jégtakaró lazulásában.

 "Körülöttünk mindig ugyanaz a töretlen fehérség, amelybe semmi, de semmi nem hoz színt." (részlet Alfred Lansing a Déli-sark foglyai című könyvéből)

 g1-map-of-weddell-sea-and-the-route-of-the-endurance-shackleton-expedition-1914-1916-2-copia.jpgkép: Az Endurance, majd a túlélési expedíció útvonala (Forrás: Ausztrál Nemzeti Könyvtár archívuma)

Hiába, 1915 októberében (1915.okt.27.) Shackleton parancsot adott, hogy hagyják el a hajót, mely végül november 21-én adta meg magát véglegesen a fagyos szorításnak és darabokra zúzódva a mélybe süllyedt. Shackleton, akinek ezzel régen dédelgetett álma is belemerült a jeges víz örök fogságába, ezt ennyivel kommentálta naplójában: "..at 5. p.m. she went down. I cannot write about it...." (ford.:"...ma du 5-kor elsüllyedt. Képtelen vagyok írni róla....")

endurance_final_sinking.jpg

kép: Az Endurance itt már összezúzódva; photo by Frank Hurley (1885-1962), az expedíció fotósa

Az Endurance legénysége három mentőcsónakkal, a szánokkal, a kutyákkal és a legszükségesebb felszereléssel a végeláthatatlan jégtáblán telepedett meg. Shackleton emberi nagyságát mutatja, hogy a legkisebb mértékben sem mutatta csalódottságát a legénység felé, tisztában volt a kihívásokkal és örökös optimizmusához híven képes volt gyors helyzetfelismerésével önmagában is célt változtatni.

 "Az ilyen körülmények között az embereknek kellett valami, amire gondoljanak, kellettek a kézzel fogható tárgyi emlékek az otthonukról, a szeretteikről. A pénzt otthagytuk, a fényképeket magukkal vittük. Alexandra királyné két Bibliát is ajándékozott a hajónak. Az egyiknek kézzel írta az ajánló sorait, ezt letéptem, és kitéptem Jób könyvének a következő csodaszép sorait is: „Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?” (Jób könyve, 38./29., 30. Károli Gáspár fordítása). A második Biblia, amelyet Alexandra királyné a szárazföldi csapatnak szánt, az alsó raktér egyik ládájában volt, amikor a jég megadta az Endurance-nak a halálos döfést." (részlet Ernest Shackleton Endurance című könyvéből)

antarctic.jpg

kép: Élet a jégen, bal szélen maga Shackleton; photo by Frank Hurley (1885-1962), az expedíció fotósa

Különleges vezetői képessége abban is megnyilvánult, hogy minden általa vezetett expedíción előtérbe helyezte az emberi szempontokat magánál az elérendő célnál. Az új cél persze ennyi év távlatából egyszerűnek tűnhet ahogy egy meleg szobában ülve olvassuk a történetet, de ironikus módon megvalósítása sokkalta nagyobb kihívást jelentett, mint maga az eredeti expedició teljesítése: a legénység életben maradása egy beláthatatlan időtávra, a kapcsolatteremtés a civilizációval a tengerészek számára otthont adó hajójuk nélkül. Ami legtöbbeknek teljesen reménytelen vállalkozásnak tűnhetett volna, Shackletont egyáltalán nem törte le.

"Az embernek végül is igen kevés kell a túléléshez. A civilizáció kínálta kellemetességekről könnyedén lemondunk, ha az életünk forog kockán. És ha minimális lehetősége van arra, hogy tető legyen a feje felett és étel a közelében, akkor az ember már akármit túlél, sőt még a humorát sem veszíti el." (idézet Ernest Shackleton Endurance című könyvéből)

További hónapokat töltöttek a jégen, miközben tisztában voltak vele, hogy előbb-utóbb szárazföldre kell jutniuk, mert a jégtáblák csak ideig-óráig jelenthetnek számukra menedéket. Két kísérletük is kudarcba fulladt, mert a feltorlódott jégakadályok és a mentőcsónakok súlya lehetetlenné tette a hatékony haladást (a James Caird rakományával együtt több mint egy tonnát nyomott). Shackleton azon túl, hogy egy emberként tudta a lelket tartani a csapatában a kilátástalan és legsötétebb téli hónapokon keresztül is, képes volt egy olyan napi rutint is kialakítania, mely a legénység tagjai számára biztosított egyfajta szellemi és fizikai elfoglaltságot. A szánhúzáshoz magukkal vitt 69 kutya szintén megbízható társnak bizonyult a legnehezebb pillanatokban is.

k1946.jpg

 kép: Napi sport és szórakozás a jégen élve: focimeccs; photo by Frank Hurley (1885-1962), az expedíció fotósa

Miután 1916 áprilisában csónakba szállva, több napi szüntelen evezés után végre elérték az Elefánt-szigetet, a Déli-Csendes-Óceán egy minden hajózási útvonaltól távol eső, fókákkal és pingvinekkel teli kis szikladarabját, másfél év után végre először érezhettek valódi szárazföldet a talpuk alatt. Ezzel megpróbáltásuk ugyan még messze nem ért véget, hiszen a sziget ugyan szárazföld volt, és mint ilyen, biztos menedék, de kitettsége és sziklás felszíne miatt igazi fedezéket nem nyújtott, és elszigeteltségük továbbra is meg volt pecsételve, hiszen még a déli vizekre hajózó bálnavadász hajók is messzire elkerülték ezt a vad és kopár vidéket.

1337197659uploadmaritimephotographsroy30_2roy_30_2_3.jpg

 kép: Shackleton és 5 társa útnak indul a James Cairddal; photo by Frank Hurley (1885-1962), az expedíció fotósa

Shackleton nem tétovázott, egy merész döntéssel Frank Wild vezetésére bízta a csapatot és nem mást, mint a lehetetlent kísérelte meg: az egyik vitorlázásra átalakított kis mentőcsónakban, a James Caird-ban 5 társával együtt nekivágott a világ egyik legvadabb óceánjának, hogy elérje Déli-Georgia-sziget partjait, egy sziklás kis földsarlót a végtelen és viharos nyugati szelek övében, 1500 kilométerre jelenlegi tartózkodási helyüktől, hogy segítséget szerezzen hátramaradt legénységének. 1916. április 22-t írunk. Hogy miért volt ez annyira lehetetlennek tűnő vállalkozás?

"Bár csekély volt az esélye, hogy a Caird valóban eljut a Déli-Georgia-szigetre, sokan szerettek volna Shackletonnal tartani. Az a kilátás, hogy ott maradjanak és teljes bizonytalanságban várakozzanak, sőt valószínűleg át is teleljenek a gyűlöletes kis szigeten, egyáltalán nem volt vonzó.
Shackleton, miután hosszasan tanácskozott Wilddal, már nemcsak azt döntötte el, hogy kit visz magával, hanem azt is, hogy kit nem szabad a szigeten hagynia. Worsley nélkülözhetetlen volt. Legalább 1500 kilométert kell hajózniuk a földkerekség legviharosabb tengerén. Úti céljuk egy, legszélesebb részén is alig 45 kilométer széles sziget. Hogy egy nyitott csónakkal ekkora távolságot megtegyenek, olyan körülmények között, melyeknek a puszta gondolata is hajmeresztő, ráadásul megtaláljanak valamit, ami a térképen nem nagyobb egy gombostű fejénél, mindez Worsley navigációs képességeit is keményen próbára fogja tenni. Shackleton Worsley mellett Creant, McNeisht, Vincentet és McCarthyt választotta."
(részlet Alfred Lansing A Déli-sark foglyai című könyvéből)

south-georgia-615.jpg

kép: Déli-Georgia-sziget; photo by National Geographic Society

A viharos óceánon csak 3-4 olyan napjuk volt, amikor tudtak az akkoriban még egyetlen navigációs eszközzel, a szextánssal navigálni. Teljesítményük, hogy végül 16 nap alatt elérték a Déli-Georgia-sziget partjait, sokkal több volt, mint bravúros! Útközben folyamatosan verniük kellett csákánnyal a hajóra fagyott jeget, hogy ne süllyedjenek el a jég súlya alatt. A hidegtől az ujjaik már az első nap tele voltak fagyási sérülésekkel és a vízpermet folyamatosan éles jégszilánkokként vágott az arcukba.

caird.jpg

kép: A James Card útja az Elefánt-szigetről a Déli-Georgia-szigetre, forrás: American Museum of Natural History

Mégis partra evickéltek és innen újabb expedíciót kellett megtervezni: valahogy át kellett jutni a sziget korábban még sosem feltérkepezett belső vonulatain a másik oldalon fekvő bálnavadász állomásra, mert se a hajó, sem a legénység nem volt már olyan állapotban, hogy tengeren kerülhessék meg a szigetet. A kalandra csak 3-an vállalkoztak (Shackleton, Tom Crean es Frank Worsley). 36 megállás nélküli, kilátástalan órába telt a havas, magas, járatlan csúcsokon keresztül, míg végül 1916. május 20-án bekopoghattak a bálnavadász-állomás ablakán....és bár senki nem ismert rájuk, életük legfelemelőbb pillanata volt.

Maga az Elefánt-szigeten maradt csapat kimentése az időjárásnak köszönhetően többszöri próbálkozás után csak 4 hónappal később, 1916 augusztusában valósulhatott meg (erről részletesebben olvasni itt lehet: https://vimeo.com/110205557), az expedíciót végül mindenki túlélte.

tom-crean-01.jpg

kép: Tom Crean még az Endurance fedélzetén a hajón született 4 kölyökkel, photo by Frank Hurley (1885-1962), az expedíció fotósa

A világhírűvé vált Endurance expedíció (1914 – 1916) az emberi kitartás és túlélés egyik mintapéldája a mai napig. Ironikus módon csodával határos túlélésükre, majd visszatérésükre a háborús Anglia nyomta rá bélyegét. Az ország óriási átalakuláson ment keresztül ezalatt a 2 év alatt. A háború okozta fájdalom, bizonytalanság és sérelemek miatt Shackletonék teljesítménye sem talált meltó visszhangra. Ráadásul a legénység tagjai közül sokan elvesztegetettnek érezték távollétüket pont ebben a kérdéses időszakban és furcsa módon önmagukat okolták életben maradásukért (azokkal szemben, akik a fronton időközben meghaltak), így hazatérésük után sokan azonnal bevonultak és csodás megmenekülésük után pár héttel vagy hónappal hősi halált haltak szolgálat közben.

Ha ellátogattok a múzeumba, sok érdekes részletet olvashattok a legénység mindennapjairól, kipróbálhatjatok, milyen egy igazi szextánssal navigálni (na persze laboratóriumi körülmények között, nem a James Caird fedélzetén:) és megtudhatjátok, hogy került a fedélzetre Shakespeare, ki is volt pontosan Owd Bob és Spitlip, és mi dolga volt egy macskának a legénység tagjai között.

*****

És ha valakinek sikerült eléggé felcsigáznunk az érdeklődését és igazán izgalmas kalandokról szeretne olvasni vagy csak részletekbe menően tájékozódni az expedícióról, az alábbi lebilincselően izgalmas könyveket feltétlenül olvassa el a témában:

Ernest Shackleton: Endurance, 635 nap a jég fogságában

Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai

A Shackleton-modell - Déli-sarki expedíció, mint vezetéselmélet

Beau Riffenburgh (Királyi Földrajzi Társaság): A felfedezés élménye - A világ legnagyobb felfedezőinek nyomában

 *****

További referenciák, források, linkek, érdekességek:

http://www.shackletonmuseum.com

http://www.athyheritagecentre-museum.ie/

http://en.wikipedia.org/wiki/Ernest_Shackleton

www.coolantarctica.com/Antarcticafactfil/History

http://www.sght.org/shackleton

http://en.wikipedia.org/wiki/Frank_Hurley

http://en.wikipedia.org/wiki/Endurance_%281912_ship%29

film: https://www.youtube.com/watch?v=oyQRHHHXntc

retracing the expedition: https://www.youtube.com/watch?v=jXU1ck7Eez0 (egy 2012-es próbálkozás a James Caird útjára korabeli felszereléssel)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://keltavandor.blog.hu/api/trackback/id/tr687495992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása